Merlin-összeesküvés

A Merlin összeesküvésben minden benne van, ami egy fantáziadús történethez kell. Párhuzamos, különböző világok, rengeteg varázslat, cinikus humor, időeltolódás, és egy izgalmas történet.

Dianne Wyne Jonestól már megszokhattuk ezt a mérhetetlenül gazdag világleírást, hiszen a Vándorló palota, az Égi palota, vagy korábban a Trónörökös is ezt a vonalat képviseli. Az írónő 1934-ben született, a Merlin össeesküvést 2003-ban, 69 évesen írta. 2011-ben ment el tőlünk, egy különösen gazdag életművet hagyva maga után. Remélem több könyvét is olvashatjuk majd magyarul!

A Merlin összeesküvés Nick kalandjával kezdődik, amolyan csapjunk a lovak közé módra, egy reggel hirtelen egy másik világban találja magát, ahol rohanvást felszállítják egy repülőre. Hamar kiderül számára, hogy valószínűleg tévedésből van itt, hiszen nem mágusiskolába jár, és nem képes védőbűbájt alkalmazni. Azonban ezt nem meri a vele lévő mágusok tudomására hozni. Így aztán menekülnie kell. Menekülés közben majdnem megölik, de szerencsére a felbérelt, különös mágus nagyon nyápicnak tartja, ezért inkább életben hagyja.

Ezzel párhuzamosan megismerjünk Roddyt, aki egy másik világon, Áldotton felfedez egy igen komoly összeesküvést. Nicktől kér segítséget, és a szálak lassan összeérnek.

Igazán nagy előnye a regénynek a sok-sok, rendkívül jól megírt szereplő. Jóságos és házsártos varázslónők, beszélő elefánt, városok, akik valójában személyek, mágusok, tűzszalamandrák várnak minket ennek a különös könyvnek a lapjain. 

A két fiatalon kívül több olyan markáns szereplő is jelen van a történetben, akik nyugodtan lehetnének egy regény főszereplői is, karakterük kidolgozott, varázserejük pedig figyelemre méltó.

Olyan természetességgel kezeli az írónő a különböző világok létezését, hogy mi magunk is elhisszük, a valóságról olvasunk. Nem olyan régen láttam a neten egy szikla alá épült várost. Nick megjár egy ilyen világot, ahol a sziklán különböző emeleteken vannak a különböző szintű társadalmi csoportok, a tetején káros napsugárzással. Erről a képről ez a világ jutott eszembe.

Bár fiataloknak szánta a könyvet, a felnőttek is jót mulathatnak az ezoterikus csoportok kifigurázásán, és ámulhatnak a szokatlan, meglepő fordulatokon. Szerintem Szerb Antal Pendragon legendája sok helyen összecseng ezzel a regénnyel nem csak a brit helyszínek miatt. 

Igazi klassz regény, a műfaj szerelmeseinek bátran ajánlom!

Veronica Roth: A beavatott

Egy újabb tini disztópia a Ciceró kiadásában.  

A legkedveltebb könyv 2011-ben a www.goodreads.com-on!  

Képzeljünk el egy világot, ahol az emberek csak egyféle jellegzetes tulajdonsággal bírnak. Öt ilyen viselkedésforma létezik ebben a világban: a bátorság, az őszinteség, az önfeláldozókészség, a barátságosság, és a műveltség. A csoportok egymástól elkülönített városrészekben laknak. Mindenkinek megvan a társadalomban betöltött szerepe. Az önfeláldozók például a városvezetők, mert legfőbb tulajdonságuk az önzetlenség, és egész biztosan nem korrumpálhatók, és a közösségnek jó döntéseket hoznak.16 éves korukban a fiatalok választanak, melyik csoporthoz szeretnének tartozni. Ehhez kapnak segítséget egy vizsgálattal, ahol kiderül, melyik tulajdonság a legdominánsabb bennük. Ennek ellenére dönthetnek másképpen is. Ha a szüleik tulajdonságát választják, tehát ahová születtek, akkor az életük nem változik jelentősen. De ha másik csoporthoz szeretnének tartozni, akkor csoportelhagyóvá válnak, és azonnal el kell hagyniuk korábbi életüket.

Beatrice, a regény főszereplője az önfeláldozók között született, és úgy érzi, ő nem elég önzetlen ehhez a csoporthoz, és a vizsgálat is szokatlan eredményt hozott. Végül a beavatáson Beatrice úgy dönt, hogy a Bátrak közé áll.

Lenyűgöző a Bátrak vadsága, szilajsága. A Központuk a föld alatt van, itt várja Beatrice-t a kiképzés kemény próbatétele, ami közben egyre súlyosabb események történnek, és a lány is egyre jobban megismeri önmagát.Amíg a srácok a kiképzés gyötrelmeit élik át addig a felnőttek világában is mozgolódás zajlik, a műveltek elégedetlenek az önfeláldozó vezetéssel, és forrongások indulnak.

Ez a regény (ami persze egy trilóga első része, szokás szerint) rendkívül izgalmas. Sci-fikénkt, vagy disztópiaként is olvasható, olyan sok benne az új, eredeti ötlet, hogy csak úgy kapkodtam a fejemet.

Több rétegű a történet, nagyon sok mindenről szól, és minden oldala élvezetes.Szívből ajánlom mindenkinek, aki izgalmas, mai irodalmat szeretne olvasni!

Második része, a Lázadó is megjelent már, hamarosan nekiállok!

Lauren Oliver: Káosz

Az a jó ebben a regényciklusban, hogy izgalmas és elgondolkodtató a történet, és mellette nagyon jól van megírva. Tele van olyan írói megoldásokkal, ami elsősorban a szépirodalom sajátja, és nem a lektűröké (könnyű, szórakoztató irodalom).

Így bár tinitörténet, ami tinikről, és az ő szerelmükről szól, mégis élvezhető felnőtt fejjel is, és örülök, hogy aki ezt a regényt fiatalon olvassa, az igényesen megírt történetet kap.

A Delírium ott ért véget, hogy Lena elszökött Portlandből, hátrahagyva Alexet, aki feláldozta magát érte.

A Káosz, mint minden trilógia középső része sötét, depresszív, telis-tele mélyponttal. Az eredeti címe Pandemonium, ami poklot is és zűrzavart is jelenthet. Egy nagy ugrással kezdődik a regény az első rész végéhez képest, tényleg kaotikusnak tűnik a helyzet, nem értjük Lena hogyan lehet gimnazista, amikor megszökött, és a vadont választotta. Aztán kiderül, hogy volt egy időbeli ugrás a történetben, a következő rész már akkor játszódik, amikor a kerítéstől fut, távolodik Portlandtől, és a halottnak vélt szerelmétől.A Káoszban váltják egymást az "akkor" és a "most" fejezetei. Az akkor azt jelenti, milyen volt Alex nélkül a Vadonban. Lenát ellenállók találták meg, segítettek neki a gyógyulásban, aztán részt kellett vennie nehéz életükben. Vizet hordani a folyóról, megtanulni, milyen éhezni és nélkülözni.

A most pedig kicsit később játszódik, a regény jelenében, ahol Lena New Yorkban az ellenállás beépített embereként újra diáklány lesz, és "lelkesen" részt vesz a DA (Delíriummentes Amerika) gyűlésein.

A két szál szorosan összefügg, megtudjuk belőle az okokat, és a következményeket.

Nagyon átélhető a regény, érezzük a föld alatti járatok bűzét, és nyirkosságát, a tél roppant fagyosságát, és a szerelem csiklandozó, gyomorszorító izgalmát.

Több csavar, meglepő fordulat is van a könyvben, és jellemfejlődés is akad bőven.

Sajnos, a harmadik kötet még várat magára magyarul, Amerikában pedig hamarosan megjelenik a Delirium Stories, melyben Hana, Lena legjobb barátnője és Lena édesanyja szemszögéből is kapunk egy szeletet a történetből. Így mélyebben megértjük az eseményeket és a motivációkat. 

Az írónő honlapja itt található.

Aki már olvasta a Káoszt, annak álljon itt egy részlet angolul a harmadik kötetből, a Requiemből.

"I've started dreaming of Portland again.

Since Alex reappeared, resurrected but also changed, twisted,like a monster from one of the ghost stories we used to tell as kids, the past has been finding its way in. It bubbles up through the cracks when I'm not paying attention, and pulls me with it's greedy fingers.
This is what they warned me about for all those years: the heavy weight in my chest, the nightmare-fragments that follow me even in the waking life.
I warned you, Aunt Carol says in my head.
We told you, Rachel says.
You should have stayed. That's Hana, reaching out across an expanse of time, through the murky-thick layers of memory, stretching a weightless hand to me as I am sinking."

 

 

Lauren Oliver: Delírium

A szerelem bonyolult természetű lény. Hogy eltörölnénk-e a Föld színéről a szerelmet az attól függ, épp melyik fázisában vagyunk. Egy elhagyott, megcsalt ember valószínűleg szívesen döntene a kezelés mellett, amit a Delírium című könyvben alkalmaznak. De a többiek? Akik boldog kapcsolatban élnek? Vagy akik dédelgetik egy elmúlt szerelem emlékét? Ők valószínűleg nem szeretnének lemondani a Szerelemről.

Ebben a disztópiában Amerika vezetői úgy döntenek, hogy a szerelem egy betegség. Feltalálják azt a kezelést, amivel a 18 éven felülieket ki tudják gyógyítani az amor deliria nervosából. Ettől még a  18 év alattiak simán elkaphatják - vagyis szerelmesek lehetnek -, és dramaturgiailag persze nem is következik más, a főszereplő lány beleszeret Alexbe. Bujkálás, izgalom, menekülés, izzó szerelem, nem is kell több egy jó tini regényhez.

Amitől azonban ez azt hiszem mégis kiemelkedik a többi közül, az a stílus és a mögöttes tartalom. Mert akit kikezelnek a szerelemből, azt nem érdekli többet a zene, a költészet. Nem kacag vagy pancsol együtt a gyerekeivel. Nem kuncog többet a barátnőjével, nem lesz fontos a barátság. Közömbös lesz, a napjai egyformaságban telnek, a munka és a vacsora körül forognak a gondolataik. Tetszett, hogy ezek a tények mellékesen, nem didaktikusan vannak jelen a regényben, és elgondolkodtatóak. Megerősíti az olvasót a szülő-gyerek, baráti és szerelmi kapcsolatok fontosságában.

Hamarosan nekikezdek a második kötetetnek, ami a Káosz címet viseli. Kíváncsi vagyok...

Szólít a szörny

Torokszorító, döbbenetesen őszinte regény. Engem személy szerint megviselt lelkileg, rögtön utána bele is kezdtem egy mókusos kalandregénybe, hogy oldjam a regény okozta sokkot. De mindenképpen azt gondolom, hogy ez egy nagyon jelentős mű. Ifjúságnak szánt regény ugyan, de szerintem része kell, hogy legyen a világirodalom klasszikusainak

A történet kamasz főszereplőjének, Conornak az édesanyja haldoklik. Éjjelente visszatérő rémálma van, de hogy mi az az álom, csak a könyv végén derül ki. Egy éjjel megjelenik ablakánál egy szörny, a kertben lévő tiszafa életre kel. Három történetet mond a fiúnak , a negyediket pedig neki kell majd elmondani.

Patrick Nessnek sikerült az, ami kevés írónak sikerül, igaz történetet írt, holott fikció az egész.

Az egész könyv lényege az igazság. Tele vagyunk hazugságokkal, önámításokkal, kegyes becsapásokkal. Sokszor magunkat is egyszerűbb hazugságba ringatni, mint szembenézni a valósággal. Éppen ettől volt olyan néha a könyv, mintha gyomorszájon vágtak volna.

Conor végigmegy egy olyan úton, ami sajnos sokakkal megtörténik, elveszíti az egyetlen embert, akit szeret. Közben iskolába kell járnia, társai nem tudnak, és nem is akarnak könnyíteni terhein. A szörny az egyetlen társa ezen az úton. A tiszafa történetei zavarosak, Conor nem is érti, miért kell meghallgatnia őket.

A könyv végén azonban minden megvilágosodik. Összeállnak a kirakós darabjai, és mint a felhőkön áttörő napsugár, olyan élesen egyértelmű lesz minden.

 Nagy érzelmi intelligencia-löket ez a könyv, több amerikai iskolában kötelező olvasmány lett, szerintem méltán. Talán, ha több ilyen könyv lenne kötelező a diákok többet gondolkodnának, és jobban tisztában lennének az érzelmek bonyolultságával. Az illusztrációk pedig fantasztikusak!

Laini Taylor: Füst és csont leánya

Különleges, rejtélyes, igényes, szerelmes. Ezek a szavak jellemzőek a legjobban a trilógia első részére. 

Karou egy kék hajú tini lány Prágában, ahol művészetet tanul. Egyedül él, és néha egy ajtón átlép egy másik világba, ahol szörnyek a barátai, és egyiküknek fogakat szállít.

Egyedi a felütés, és az írónő elég sokáig hagyja olvasóit sötétben tapogatózni. Éppen ezért minden morzsának örülünk, amivel közelebb juthatunk Karou származásához.

Nem is szívesen árulok el többet a történetről, mert a fokozatos kibontás is ennek a különleges könyvnek a sajátja. Annyit elárulok, hogy fantasztikusan jó a történet, gondosan és igényesen megírt a szöveg. Nagyon kidolgozott a világ, amiről ír, és bár nem csak a Földön játszódik, a lényeg az, hogy a háború minden világban értelmetlen. Sokszor azt sem lehet tudni, ki kezdte, és miért.

A szánalom, a megbocsátás pedig mindenütt életet teremthet, a bosszú pedig halált.

Egyedül a szerelmi szál volt nekem kicsit túlírt, de gondolom ezt Edward és Bella szerelme óta nem nagyon tudjuk megúszni. Egy fantasy könyvből vagy teljesen hiányzik a szerelmi szál, vagy központi elem, és akkor viszont túl sok.

Kíváncsian várom a következő részt!

Robert Williams: Luke és Jon

Őszinte, és lelkileg súlyos olvasmány ez a rövid könyv.

Luke édesanyja mániás depressziós volt, így nevelte Luke-ot. Egy nap azonban autójával egy kamionnak csapódott és elment örökre. Luke apja a tragédia után a whisky adta ürességhez menekül, a fiú pedig a festéshez.

Apa és fia új városba költöznek, mert nem tudják fenntartani korábbi házukat. Az eldugott kisvárosban megismerkednek Jonnal, aki szintén árva, nagyszülei nevelik. A két fura, különc fiú összebarátkozik ezen a szélfútta tájon.

Szomorú a történet, szomorú a táj, és megrendítően, gyomorrázósan szikár Luke vallomása.

Az ő szemszögén keresztül éljük át, ami történik, vagy történt a múltban. A fejezetek ugrálnak az időben, de mindennek van helye a történetben, és újabb réteget hámoz le a fiúk sorsáról.

A regény nem szirupos, valódi, életszerű  érzelmekkel van tele. Éppen ezzel éri el azt a hatást, hogy néha üvöltött bennem a részvét.

A regény szól a gyászmunkáról, hogy milyen lehet egy mániás depressziós nővel élni, arról, hogy néha sorsszerű, hogy segítenünk kell valakin, akkor is, ha ettől nem mindig érezzük magunk a felhők felett a boldogságtól.

Az ilyen regényekért érdemes olvasni. Ha szeretnénk többek lenni...

A Selyemház titka - új Sherlock Holmes történet

Igaz, nem Sir Arthur Conan Doyle tollából született ez a történet, de ezt alig lehet észrevenni.

Anthony Horowitz remekül felvette a nagy előd stílusát és sikerült egy meglehetősen komor hangulatú, füstös londoni történetet írnia.

Watson doktor már házas ember, felesége éppen vidéken tartózkodik, így meglátogatja Holmest. Épp akkor toppan be egy úr, aki segítséget kér; őt és családját zaklatják, és fél, hogy veszélyben az életük.

Viszonylag egyszerűnek tűnik az eset, de ennek kapcsán olyan szövevényes, és titokzatos történetbe botlanak, mely még a nagy Sherlock Holmest is veszélybe sodorja. Csak lassan, fokozatosan derül ki, mi az a Selyemház, és befolyásos férfiak miért próbálják mindenáron titokban tartani.

Nagyon jó a regény atmoszférája, érezzük az ópiumbarlang illatát, látjuk magunk előtt a londoni utcagyerekek piszkos ruháját, maszatos arcát. Tóth Tamás Boldizsár, a Harry Potter könyvek fordítója ismét kitett magáért.

A történet kifejezetten izgalmas, bővelkedik fordulatokban. 16-18 év alatt azonban nem ajánlanám a végkifejlet miatt.

Holmes talán egy kicsit jobban hasonlít Guy Ritchie alakjára, mint a Doyle által megformáltra, de ezt 2012-ben elnézzük neki. Öröm volt egy jó krimit olvasni!

Price, Lissa: Testbérlők

Nagyon röviden: Jó ötlet, de rossz könyv.

És most bővebben: a testbérlők olyan könyv, amiből egy pörgős, izgalmas A osztályú hollywoody produkció készülhetne. De olyan rosszul van megírva (vagy lefordítva), hogy a jó ötletek ellenére is pocsék élmény volt olvasni.

De tegyük hozzá, hogy nem vagyok tinilány, és nem hoz lázba egy jóképű kamasz széles mosolya, amiről igen sokszor szó van. Ezt sajnos már az Alkonytban is nehezen viseltem.

A történet valóban izgalmas - bár kidolgozatlan - egy jövőbeli világban egy biológiai támadás következtében kihal a középső generáció. Maradnak a gyerekek, a tinik, és az idősek.

Az idősek életkora jóval több, mint a mi világunkban, a legtöbbjüknek sok pénze van, és unatkoznak. Egy vállalat különleges szolgáltatással dobja fel az unatkozó "szépkorúak" életét; lehetőséget nyújt a testbérletre. Agyhullámaikat beültetik egy tinédzser fejébe, és egy napig, egy hétig, egy hónapig újra fiatal testben élhetnek. Futhatnak, úszhatnak, bulizhatnak.

Callie az utcán él kisöccsével, és a Testbank annyi összeget fizet azért, hogy donor legyen, amiből tudna venni maguknak egy házat. Belemegy hát az üzletbe, felajánlja testét, egy szépkorú beköltözik a fejébe. Amikor azonban magához tér, nem stimmelnek a dolgok...

Jó az alaphelyzet, a történetben csavarok is vannak a testcserék maitt, ezért sajnálom a pongyola és kidolgozatlan stílust. És mivel a vége enyhén szólva nyitva marad, úgy gondolom ez is csak egy sorozat nyitódarabja, mint mostanában olyan sok könyv. Mintha az írók elfelejtették volna, hogyan kell egy történetet egy kötetben megírni...

De ez lehet, hogy csak az én bánatom.

Világok őre - Őrök világa

Minden olyan történetet szeretek, amiben párhuzamos világok vannak. Szeretek eljátszani a mi lett volna ha...gondolattal. Ha másképp döntök egy helyzetben, merre kanyarodott volna az én, és szeretteim élete? És mi lenne, ha innentől mindkét világ tovább élne egymás mellett?

Lukjanyenko fantáziája már az Őrség könyvekben is lenyűgözött, de ez a két kötet mégis közelebb áll hozzám.

A világok őre című könyvben adott egy átlagosnál is átlagosabb moszkvai fiatalember, Kirill, akinek élete hirtelen fenekestül felfordul. Ugyanis kiderül, hogy a világ számára nem létezik többet. Nem ismerik meg a szülei, lakásában más lakik, és még a kutyája is morog rá.

Viszont feltárul előtte egy új világ, vámos lett egy  párhuzamos világok találkozópontján  álló toronyban. Tőle függ, mely világokra nyílik majd új ajtó, ahová a kiválasztott szerencsések átmehetnek. Funkcionális lett, vagyis olyan "ember", aki a funkcióját a legtökéletesebben tölti be.

Ezután lavinaszerűen elindulnak a kalandok, fokozatosan kiderülnek a funkcionális élet hátrányai, furcsaságai. Az első kötet egy döbbenetes csavarral zárul.

Az őrök világa című, második kötetben Kirill egyik fura világból a másikba utazik, a történetet nem szeretném részletezni. Találkozik génmódosított kutyákkal, angyallal, robottal. 

Végül döntenie kell, nem csak magáról, hanem a világok sorsáról is.

A befejezéssel lehet vitatkozni, különböző habitusú emberek különbözőképpen fejeznék be; nekem tetszett.

Azért szerettem ezt a könyvet, mert szórakoztatott, de ébren tartotta az olvasás mögötti gondolkodásomat.  Amikor olvasunk, és az események sodrása mögött felfedezzük azokat a filozófiai gondolatokat, hogy van-e Isten, mi emberek játszhatunk-e Istent? Vagy, milyen lenne a világunk, ha nem élt volna Hitler. 

Eltávolított a könyv a mindennapi nyavalyáimtól, kitágította a néha csak a napi rutinra beszűkült elmémet.

És közben izgalmas is volt.

Kell ennél több?