2009. augusztus 24., hétfő

A Kis-Balaton csodái

A hosszú hétvégét Zalakaros mellett töltöttük. Gyerekkoromban sokat voltam ott, de azóta nagyon átalakult a környék. A Kis-Balatont megmentették az enyészettől és a Balatonfelvidéki Nemzeti Park felügyelete alatt egy csodaszép, különleges természeti látványosságot alakítottak ki.

A legszebb a Kányavári Sziget volt, ahová egy egyedi fahídon lehetett átjutni, aminek padlója olyan ívű volt, mint egy hullám. A híd alatt ott volt a tó vize, tele vízirózsával, békalencsével, halakkal és vízimadarakkal. A hídon átkelve a szigeten lehet tenni egy nagy sétát, és a különböző táblákról sokat megtudhatunk a madarakról, denevérekről.

Nagyon tetszett a Bivalyrezervátum, ahol együtt láthatók a szürkemarhák és a bivalyok. A messze lévőket távcsővel lehet megfigyelni. A közel lévőket pedig akár meg is érinthettem volna.

Utolsó nap pedig részt vettünk egy "Szafarin" a Kis-Balatonon ami olyan élmény volt, hogy nehezen találok rá szavakat. Képzeljetek el egy olyan vidéket, ahová nem mehet be az ember, csak amikor indul ez a túra. Egy töltésen lévő földúton ment velünk a kisbusz; két oldalon a Kis-Balaton. Tóból kiálló régi fák, tele kárókatonával. Mozdulatlanul prédára váró nemes kócsag, felreppenő szürkegém, hangtalanul a vízen sikló hattyú... Gyönyörű volt! Háromszor megálltunk, lehetett fényképezni, és kilátóra mászni.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a madarakat és a természetet!

Aki pedig szeret kempingezni, annak szívből ajánlom a Galamboki kempinget, mert nagyon jól felszerelt, kedvesen fogadják az embert, és saját fedett termálfürdője van!

Az Őrség


Nyugat-Magyarországon van egy különleges vidék, a neve Őrség. Nem akarok senkit történelemmel és építészettel untatni, de röviden muszáj lesz leírnom néhány dolgot. Az Őrség neve alapján egy határvidék, országunkat itt őrizték a honfoglaló magyarok és utódaik a német betörések ellen.
A településeken pedig nem utcaneveket találunk, hanem "szereket". Kis csoportokban állnak a házak a falun belül és elnevezésük Kovácsszer, Baksaszer stb.

A táj egyszerűen csodaszép. A meseszerű erdőkben, és a lágyan hullámzó dombokon sokféle állattal találkozhatsz. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy bár alapvetően nem szeretem a békákat, mégis megfogtam egy parányi erdei unkát, és élveztem ahogy a kezemen ugrál.

Az Őrséget látni kell!

Szigeteltünk!

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár is képviseltette magát az idei Sziget Fesztiválon. Nézd meg az errő készült blogot, képekkel!
A Civil Szigeten voltunk és rengetegen látogattak el hozzánk. A világ és az ország minden tájáról jöttek és kvízeltek velünk. Kiderült mennyire ismerik a Vasfüggöny leomlásának történetét, mennyire jártasak Budapesten és mennyire ismerik Magyarország történelmét és kultúráját. Ez utóbbiban a külföldiek meglepően jól teljesítettek.

Élmény volt nekünk találkozni ilyen sok intelligens és nyitott fiatallal, a szigetlakók nagy része igenis kifejezetten jó fej. És nagyon jó volt nekünk, hogy megmutathattuk fiatalos arcát is a könyvtárnak, mert sokan azt hiszik a könyvtár egyenlő a komolysággal és a csenddel, de ez nagyon nem igaz!!!

2009. augusztus 17., hétfő

Eclipse


Igyekeztem úgy megírni ezt az ajánlót, hogy ne derüljön fény a sztorira, azok kedvéért, akik szeretnék elolvasni majd a regényt.
A harmadik könyv méltó folytatása az előzőknek. Lassan indul, fokozatosan bomlik ki a történet, de a végén egyre több az izgalom és a feszültség. Stephenie Meyer nagyon jól ért a háborgó tini lélekhez, és a szerelmes női lélekhez.

A könyvben most nem tűnik el senki, mindenki végig szerepel a történetben. Nagyon szerettem Alice-t, akinek bohókás, szerethető egyénisége teljesen feledteti velünk, hogy vámpír.

Az Eclipse-ben sokat megtudunk a múltról.
Megismerjük a vérfarkasok legendáját, az ősi indián mesét, ami talán nem is annyira mese.
Megtudjuk miért változatta Carlisle Rosalie-t vámpírrá.
Jasper pedig elmeséli a vámpírháborút, melyben igen nagy szerepe volt.

A jelenben végig ott van fenyegetésként a Volturi és Victoria....

A fő szálon pedig ott mozog Jacob és Edward, a két szuperpasi, akiket Bella mindenkinél jobban szeret...de mennyire is szereti őket?
Erre kapsz választ az Eclipse-ből, ami novemberben jelenik meg magyarul, de érdemes nekivágni angolul, mert a nyelvezete egyszerű beszélt nyelv, és ha tudsz angolul, használd is!

2009. augusztus 7., péntek

Harry Potter és a félvér herceg

Szerencsére sikerült a remek könyvből egy remek filmet készíteni.
Talán a rendezők is beérnek végre a Harry Potter filmekre.

A szereplők már nagyobbak, nem olyan felelőtlenek, mint korábban. Szívügyeik azonban azt mutatják, hogy még közel sem felnőttek, bájosan lavíroznak a szerelem rögös útjain.

A filmben arányosan váltogatják egymást a könnyed, vicces jelenetek és a félelmetes, vagy komor pillanatok. Viccesek közül nekem az tetszett a legjobban, amikor Harry megszerezte a horcrux emléket Lumpslucktól, még sose láttam Harryt ennyire lazának. Valamint Ron jelenetei Lavenderrel is jól sikerültek.
Komorak közül a legjobb a tengerparti jelenet, amikor Dumbledore és Harry megérkezik a barlanghoz, háznyi hullámok nyaldossák a sziklát, ahol állnak. Baljóslatú hely, pontosan érezzük Voldemort miért kedvelte ezt a helyet.

Néhány változtatást azért a rajongók felfedezhetnek, például rögtön az elején kiderül, hogy Malfoy egy volt-nincs szekrényen dolgozik, Harryt a vonaton Luna találja meg, nem Tonks, Dumbledore pedig tud hoppanálni Roxfortból, ezért nem Roxmortsból indulnak.

A forgatókönyv író tudomásom szerint együtt dolgozott Rowlinggal, és ez érezhető is a történeten. Gördülékeny lett, nem hiányoznak a kihagyott részek (azokat úgyis ismeri az, aki olvasta), és a változtatások nem zavarók.

Még egy új, izgalmas jelentetet is kaptunk, ami a könyvben egyáltalán nem szerepel.

Aki 3D-ben nézné meg, annak előre szólok, hogy csak az első 12 perc 3D-s, ráadásul, akkor nem is történik semmi izgalmas, szóval fontoljátok meg, mielőtt kifizetitek a drágább jegyet; nem biztos, hogy megéri. De a filmet mindenképpen megéri megnézni, annak is, aki nem olvasta a könyvet, rajongóknak pedig kötelező!

Zamárdi Kalandpark

Ez a nyár úgy látszik nekem a félelem leküzdéséről szól. Előző bejegyzésemben a hullámvasútról írtam, most pedig a három méter magas fák között kifeszített akadálypályákon való bénázásomról fogok írni.

Szóval kis késéssel megnyitott a Zamárdi Kalandpark, ami tulajdonképpen egy hatalmas erdei drótkötél akadálypálya. Kaptunk beülőt, karabinereket, csúszócsigát, sisakot, kesztyűt, egy rövid oktatást, és betereltek minket az erdőbe. Mindezt egy békáktól hemzsegő tó partján, alkonyatban, néhány repkedő denevérrel megfűszerezve. (ez az egyetlen állat, amitől rettegek)

Nosza rajta, vágjunk neki, gondoltam lazán. Az első hídon átsétáltam, de a második egy vékony drótkötél alul, vékony drótkötél felül, alattam 3 méter "mélység". Na nem, gondoltam ez esélytelen, hogy ennek nekivágjak. Szerencsére nem egyedül mentem, buzdító lelkesítő másik felem a túlpartról noszogatott. Így elindultam, és átmentem, botlás és leesés nélkül!

A következő pálya pedig építette a bátorságot és a bizalmat a felszerelésben, ugyanis bele kellett nehezedni a beülőbe, és csigával áthúzni magad a másik oldalra. Innentől tudtam, hogy ha leesnék is, a felszerelés erős, mindenképpen megtart, így már nem féletm annyira. Viszont az izmaimat rendesen igénybe vette ez a két óra, keményen megdolgoztatott.

A jutalom a végén a három csúszópálya, amikor semmi más dolgod nincs, csak végigszáguldani a mesterséges tó felett, kitárt karokkal. Na, az szuper volt!!!

Kalandvágyóknak mindenképpen ajánlom ezt a parkot, annak is, aki fél, mert hihetetlenül jó érzés legyőzni önmagad. Annak meg pláne, aki nem fél, mert irtó jó móka!

Kicsit mesterséges ugyan a kaland, hiszen nekünk városi embereknek nemigen nyílik lehetőségünk fák között Tarzanosat játszani, de én hálás vagyok, hogy kipróbálhattam!

Még visszamegyünk, mert a vízágyús motoros vízidodzsemet még nem próbáltuk ki.

2009. augusztus 3., hétfő

Marchenpark, Ausztria

Ausztriában van egy hely, de mindössze 25 kilométer a határtól, a neve Marchenpark. Ez egy családi vidámpark, hatalmas fák között. Olyan az egész, mint egy meseváros, sok történet meg is elevenedik a fák között (sajnos a hozzá tartozó mesét németül mondják).
Kisfiammal voltunk ugyan, de felnőttként, mi is újra gyerekek lettünk, hiszen nagyon sok közösen használható játékszer van. Együtt ültünk fel a traktorra, az ügető malacra és a tóban úszó kacsára, együtt vívtunk vízicsatát, és együtt húztuk át magunkat a tutajon egyik partról a másikra. A gyerek "óriás"kereket pedig izmos lábú apukák hajtották, ugyanúgy mint a színes sárkányt, ami rögtön a bejáratnál fogadja a látogatókat.

Igazán felnőttes dolog a talán egyedül a hullámvasút, amin nagyrészt tizenévesek visítottak, és feltartott kézzel élvezték a zuhanást. Egyedül én ültem végig összeszorított szájjal és kétségbeesett arccal, mert annyira féltem, hogy még sikítani sem mertem.
És van néhány játék, amire a szülő nem ülhet fel, viszont a gyerekek büszkén feszítenek a kamion mini volánja mögött vagy a teknősbéka hátán.

Amikor elfáradtunk, elsétáltunk, és megetettük a kecskéket, megnéztük a csodaszép szarvasokat és a jópofa rackajuhokat.

7 és fél órán keresztül tartott az élmény, és minden percét élveztük!

Bővebb információt a park honlapján találsz! www.familypark.at

Ha Sopron környékén jársz ki ne hagyd!