2009. szeptember 25., péntek

Derült égből fasírt

Egy olyan filmet ajánlok most, ami egyszerre szórakoztató, felkavaró, és bizarrul szürreális. Annak ellenére hogy tulajdonképpen egy popcorn moziról van szó. Nagyon jó lenne, ha középiskolás csoportok együtt elmennének erre a filmre, és utána a suliban megbeszélnék, miről is szólt ez a mozi.

A film egy remek társadalomkritika, és szatíra.

A történet főszereplője gyerekkorától kezdve mindenféle találmányokkal árasztja el szüleit és kisvároskájának lakóit. Sajnos minden találmánya balul sül el. A sziget, ahol a sztori játszódik, szardínia-halászatból él. Ám egy nap a világ ráébred, hogy a szardínia undorító, és senkinek sem kell többé. Ezért Halfalva lakói kénytelenek maguk megenni a sok halat.

Hősünk ezért újabb találmányt ötöl ki, egy gépet, ami vízből ennivalót készít. A gép véletlenül felrepül az égbe, ezért hamburger és a marha steak az fentről hull alá, mint a mennyei manna.

Csodás lenne, igaz? Fagyi hógolyózás, égből hulló pizza teljesen ingyen, munka nélkül. Jöhet a garantált elhízás, gyomorrontás. Na és mi van a maradékkal? Egy szupi kis gép összelapátolja és a város szélére hajítja és szépen ott rohad egyre nagyobb halomban, miközben a világ többi részén... Nagyon nagyon ismerős!

A gond az, hogy a város lakói egyre mohóbbak, egyre többet és különlegesebbet akarnak a géptől, így az elvadul, megbolondul és egyre veszélyesebbé válik.

A film utolsó harmada pedig egy jó kis Függetlenség napja utánérzés, a megvadult, egész bolygót veszélyeztető gépet egy számítógépes kóddal kell leállítani. Ehhez fel kell repülni az égbe, kikerülni a támadó pizzaszeleteket, és az óriási húsgolyó útvesztőjében meg kell találni a gép USB portját...
Persze ez nem olyan egyszerű, ha közben a túlmutálódott ételek intelligensek és hatalmas izgő mozgó grillcsirkék bekaphatnak.

Nekem a film vége egyenesen rémületes volt, Hitchkock megirigyelhetné azokat a falról lemászó grillcsirkéket. Illetve az óriásira nőtt spagetti tornádó és hatalmas pirítósok is mintha a globalizáció és fogyasztói társadalom mindent felemésztő rémei lettek volna.

A kataklizma közepén, mikor átszakad a maradék ételeket feltartóztató gát, szíven ütött a mondat: "Apa, hány a hegy!". Nem is magyarázom, miért volt ez a mondat ilyen felkavaró.

Szórakoztató és elgondolkodtató film egyben. Ritka csemege!

2009. szeptember 22., kedd

Spamalot


Tegnap volt szerencsém megnézni a Spamalot című Monty Python musicalt.
Tudni kell, hogy a darab alapjául szolgáló Gyalog Galopp című filmet szinte kívülről tudom, és éppen ezért sokszor úgy éreztem magam, mint egy doromboló jóllakott macska, aki megkapta azt a fini ennivalót, amit úgy szeret.

Zseniális ez a humor, én nagyon szeretem. A Madách Színház megkapta a Non Replica rendezés jogát, ami azt jelenti, hogy eltérhettek az eredeti darabtól bizonyos mértékben. Na, ez szerintem nem sikerült jól. Sajnos a poénok, amit a magyarok találtak ki, kicsit megakasztották az angol humort, nekem kicsit döcögős lett tőle a darab, néhol kifejezetten erőltetett.
És véleményem szerint mégha gúnyolódó hangnemben is, egy színházi előadásban nem kellene elhangoznia Fekete Pákó és Joshi Bharat nevének....

Maga a darab egyébként nagyon nagyon jó, sok benne e kikacsintós poén. Kedvencem a "Szóbanforgó dal" című dal volt, ami kifigurázása minden musicalnek. Feke Pál és Molnár Szilvia olyan pazar duettet adtak elő, amitől egyszerre dőltem a nevetéstől, mert a szöveg nagyon vicces, és borzongtam a dallam szépségétől.

Gondolom kicsit még össze kell érnie az előadásnak, meg a színészeknek. A színpadkép profi, a jelmezek gyönyörűek, a színészek nagy része jól játszik.

Összességében tehát vegyes érzelmeim voltak a darabbal kapcsolatban.

Aki esetleg nem látt a Gyalog galoppot az feltétlenül pótolja!!!

2009. szeptember 18., péntek

Fairy Oak


Bájos, kislányoknak való regény, és üdítően hatott rám a sok tini vámpír regény után.
Egy faluban együtt élnek varázstudók és nemvarázslók. Itt születik meg a két virágnevű kislány Pervinka és Vanília. Feli a dajkatündérük mindenhová követi őket és figyeli, hogy vajon varázslók-e ők is. Ez kiderül még az utolsó foguk kibújása előtt. Természetesen mindkét lány boszorkány, egyikük a Fény, másikuk a Sötétség varázslója.

Van még a regényben barátság, szerelem, beszélő tölgyfa és természetesen sötét ellenfél.

Aranyos regény, elsősorban kislányoknak, de gyermeklelkű felnőtteknek is melegen ajánlom! Kicsit néha kusza, nem fejez be bizonyos felvetett helyzeteket, de sejtésem szerint erre sor kerül a második, harmadik részben.

Evermore


Pár napja fejeztem be ezt a könyvet, és bevallom nem igazán tetszett. Nagyon üres tartalommal lovagolta meg az írónő a mai misztikus regények sikerét.

Ever, a csinos tinilány hallja mások gondolatát (kicsit ismerős: Twilight, True Blood - inni és élni hagyni). Egy nap azonban egy hihetetlenül szívdöglesztő pasi érkezik az osztályba, és a lány nem érzékeli a fiú belső hangjait (ez sem újdonság). Lassan beleszeret, de valami furcsa lengi körül a srácot...
Azonban, hogy mi a fura vele, az nagyon lassan derül ki. Nekem kicsit rétestészta volt a regény, és a megoldás is nagyon erőltetett. A szereplők nem igazán voltak árnyaltak, és igen sok volt a didaktikus rész. Amikor félni kellett, nem féltem eléggé, a fiúba se "szerettem bele" a leírás alapján.

Ever magát hibáztatja szülei és húga haláláért. Testvére itt ragad két világ között, nem akar továbblépni. Egy médium segít Evernek, hogy elengedje kishúgát.

Összeollózott mindent az író innen onnan, ami önmagában nem baj, de nem sikerült egy új finom sütit gyúrni az összetevőkből, hanem csak egy átlagos pogácsát. Megrágtam, de nem okozott nagy élményt.

2009. szeptember 4., péntek

Evernight

Ismét egy vámpíros történet, mintha mostanában az írók nem is tudnának mást írni a tiniknek...

Na mindegy, én magam is elolvastam, tehát nem szólhatok semmit.

Az Alkonyatot vegyítették a Harry Potterrel, ugyanis egy vámpíros szerelmes sztori, ami egy ódon bentlakásos iskolában játszódik, az Evernight akadémián.
Olvasmányos, izgalmas a történet és a 140. oldal környékén van egy olyan gyomorbavágó fordulat, amitől majdnem kiesett a könyv a kezemből. Zseniális írói húzásnak tartom ezt az ötletet és nagyon sajnálom, hogy a könyvet letéve ugyanakkor mégis egy kicsit csalódott maradtam.
Nem sikerült ugyanis a jól induló sztorit elegánsan befejezni, az utolsó 10-20 oldal elkapkodott, összecsapott lett, és hiányérzetet hagyott maga után.

A könyv, mint már említettem egy akadémián játszódik. A főszereplő, egy 16 éves félénk lány, Bianca beleszeret egy fiúba. Eddig elég átlagos a történet... Viszont a leírásokból a hangulatból érezzük, hogy valami nincs itt rendben. Mindenki túl tökéletes, az igazgatónő félelmetes, a kertben sok a halott mókus... remekül megteremtett feszült hangulatú a könyv első fele. Utána meg....nem írhatok semmit, legyen meglepetés!

A lezárás hiánya ellenére melegen ajánlom mindenkinek, aki szereti a szerelemes-izgalmas-enyhén horrorisztikus, misztikus történeteket, mert van benne valami különleges és egyedi, ami a mai egyformaságban mindenképp kincs!

Lesz film is, itt a trailer a youtube-on