2011. március 31., csütörtök

Suzanne Collins: Éhezők viadala - The Hunger Games

Váóó! Summásan ez a véleményem a könyvről. Elkezdtem olvasni este kilenckor, f1-kor lefeküdtem, mert ha nem teszem, másnap hulla vagyok. De reggel kilenckor, miután letudtam reggeli kötelességeimet, újra rávetettem magam a könyvre és délre kiolvastam. Mindezt azért írtam le, hogyha belevágsz az olvasásába, ne egy iskolai napon tedd ezt, hanem ha rá tudsz szánni hat-hét órát. Mert úgysem fogod tudni letenni.

Nagyon erős Battle Royale utánérzés, de mivel azt is szerettem, ez nem zavart. 
Egy jövőbeni Amerikában játszódik a könyv, amit az író nagyon jól átgondolt és kidolgozott.  Apránként adagolja az információkat, és lassan kibontakozik az új Amerika képe. 
Államok helyett 12 körzet alkotja az országot, melyek mind a vezető Kapitóliumot szolgálják Minden körzet másért felelős, van ahol csak földműveléssel foglalkoznak, van ahol a luxuscikkeket gyártják. Főhőseink körzetében pedig szenet bányásznak.
Minden évben, egy adott napon a 12 és 18 év közötti gyerekek nevét körzetenként bedobják egy "kalapba", és kihúznak egy fiút, és egy lányt. És innentől kezdődhet a showműsor. A televízió ugyanis országosan közvetíti a 24 kiválasztott átalakulását a stílustanácsadók segítségével, felkészülését, és végül azt, ahogyan sorra legyilkolják egymást. Ugyanis csak egy győztes maradhat. A Rendszer azért teheti meg mindezt, mert réges régen a 13. körzet fellázadt ellene. A lázadást leverték, a 13. körzetet megsemmisítették, de a Viadal emlékezteti az embereket arra, hogy lázadni nem érdemes.

A regény a totális diktatúra eszközeit mutatja be, keverve a valóságshow-k minden elemével.
Minden a néző megnyeréséért van, oda kell szegezni a képernyő elé. Lehet érzelmeket hazudni, szövetkezni.
A műsor felépítése hibátlan, a szórakozás garantált.

Nagyon tetszett az a regényben, hogy egy izgalmas (mit izgalmas, letehetetlen) történetbe ágyazott társadalomkritikát kaptunk. Sőt, az olvasó is kaphat magáról egy kritikát (már akinek tetszik a könyv), hiszen faltam a lapokat, érdekelt, ki lesz a győztes, tehát hatásos ez a "műsor". Persze, tudom jól, hogy a valóságban nem néznék meg egy ilyen viadalt (Való Világot sem nézem), de egy pillanatra ezért elgondolkodtam ezen, vajon milyen ősi emberi tulajdonságok visznek rá bennünket, hogy létjogosultsága van egy ilyen műsornak, akár egy sci-fi könyvben, akár itt ma Magyarországon. A választ mindenkire rábízom. (Esetleg lehet kommentelni).

Ami a Battle Royale-ban jobb volt, az a szereplők motivációinak részletezése. Itt ezt egy kicsit elnagyoltnak éreztem. Kivéve persze a főhőst, Katnisst. Mondjuk az előbbi 738 oldal, az Éhezők viadala pedig csupán 300.

A Viadal befejeződik a könyv végére, de a kalandok nem, ugyanis egy trilógiáról van szó. A következő kötet a Futótűz, a könyvből készült filmet pedig 2012-re ígérik a mozikba. Katnisst Jennifer Lawrence játssza majd.

3 megjegyzés:

Hacchi írta...

én már olvastam mind a három kötetet... gondolom, az érzelmileg stabil emberek jobban bírják, de sztem az utolsó kettőt nem lehet sírás - mit sírás, bőgés - nélkül végigolvasni... de zseniális :)

Gocsogó írta...

A harmadik kötetért irigyellek, nekem még nem sikerült elolvasnom... de a sírással egyetértek :-)

Hacchi írta...

nekem is csak angolul sikerült megszereznem