Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2011

Rachel Ward: Számok - A menekülés

Kép
"Te tanú vagy. Ott vagy tanúbizonyságként az embereknek, hogy emlékezzünk rá, mindannyian halandók vagyunk. (...) Valahol tudjuk, de szereténk elfelejteni, a felejtést választjuk inkább " "Mindannyian haldoklunk, de élünk is. Most. Pont most. Ma. Kaptunk egy újabb napot."
Jem zűrös kamasz, anyja túladagolásban meghalt 7 éves korában. Azóta nevelőszülőknél él,  képtelen kialakítani akár egy baráti kapcsolatot. Nagy terhet cipel a hátán; ha bárki szemébe néz, látja, hogy az illető mikor fog meghalni. Ezek a számok.
Gondolkozz el rajta, Te szeretnéd tudni, mikor halsz meg?
A regény összességében nem egy kellemes olvasmány. Nem azért mert rossz, hanem, mert kényelmetlen érzés olyanokról olvasni, akiknek nincs meg a megfelelő hátterük. Meleg otthon, szerető szülők, haverok. A szereplők menekülnek olyasmiért, amit nem követtek el, és nem látnak más lehetőségek. Rájuk nem érvényesek ugyanazok a szabályok, mint egy átlagemberre. Tudják, hgy szinte semmit nem kell tenniük, akk…

Tonya Hurley: Szellemlány

Kép
"Az élet egyetlen értelme a szerelem, a szerelem egyetlen értelme pedig maga az élet."
" Amikor átalakulunk, nem   szűnünk meg létezni. Egyszerűen megváltozunk. Nem teljesen, hanem többé-kevésbé alkalmazkodunk új érzelmeinkhez. Ennek a természetes folyamatnak a legnehezebb része, hogy nyitottak legyünk a változásra."
Ezek az idézetek egy különlegesen szép könyvből valók. Szép alatt a könyv külsejét értem. Minden oldalon rózsaszín-fekete virágindák kúsznak, ezüst lapélei csillognak, a fejezek elején iniciálék díszelegnek. Élvezet kézben tartani, kár, hogy alig készül ilyen szép kivitelű könyv.
A tartalommal kapcsolatban már vegyesek az érzéseim. Charlotte egy szürke kis egér, senkinek nem számít a suliban. Hozzáteszem, hogy amerikai középiskoláról van szó, ahol a népszerűség az egyetlen életbenmaradási tőke. És Charlotte az iskola legnépszerűbb srácába, Damenbe szerelmes. Amikor úgy tűnik, végre felfigyelhet rá a fiú, mert párba kerülnek fizikaórán, akkor Charlotte f…

Tron: Örökség

Kép
A nyolcvanas években a Stefánia Művelődési Központban néztem meg a Tron című filmet. Nem emlékszem pontosan mikor, de 10 éves lehettem. Lenyűgözött akkor ez a történet. Belemenni a számítógépbe, az ott létező karakterekkel versenyezni...húú nagyon izgis volt.
Ennek az emléknek a birtokában ültem be a Tron: örökség című folytatásra. Na ez hiba volt. Mert már nem vagyok 10 éves, és a film sajnos semmi újat nem nyújtott. Először a pozitívat: Hihetetlenül látványos a film, némelyik jelenet annyira sodró lendületű, hogy én is ott éreztem magam a hálón. Állati jók a jelmezek, elhisszük róluk, hogy csak bináris jelekből állnak. És most törtem a fejemet, hogy összeszedjek még valami jót, de nem ment.
A történet annyira kidolgozatlan és elnagyolt, hogy nagyjából semmit nem értettem belőle. Ki miért, és mit csinált. A címadó Tron kétszer tűnik fel a filmben, akkor is valahogy értelmetlen a jelenléte. A főgonosz motivációja és célja is homályos. Ki akar menni a valóságos világba a digitális katonái…