2011. április 29., péntek

Suzanne Collins: Futótűz

Az Éhezők viadala után nagyon vártam ezt a könyvet. Az első kötet felkapott a hátára, és sodort magával, megállás nélkül.
Ez a könyv kicsit más. Lassabb az eleje, elgondolkodtat. Mélyülnek a karakterek. Amit az első részből hiányoltam, az az árnyalás itt megtörténik. Na ne gondoljunk mélylélektani boncolásra, de azért megteszi.

Katniss és Peeta megnyerték a viadalt, hazamennek a Tizenkettes körzetbe, a győztesek falujába. Továbbra is játsszák a szerelmes párt, nincs többé gondjuk az élelemre, a körzetük is jól járt valamennyire azzal, hogy ők nyertek.

Azonban a régi, engedékeny békeőröket újak váltják fel, több körzetben lázadások törnek ki.
Többet nem árulok el a cselekményből, nem akarom elrontani a meglepetést. Annyit még, hogy ebben az évben is lesz Viadal, méghozzá Nagy Mészárlás. Ilyet a lázadás letörése után minden 25. évben rendeznek, és mindig meglepetés, mitől lesz ez más, mint egy átlagos viadal.

Az fogott meg a regényben, ahogy egy komplex, új világot hozott létre. Ezt imádtam a Harry Potterben is, a részletek, apróságok kidolgozottságát. Örülök, hogy úgy folytatódik a regény, ahogy vártam, lázadás, összefogás az elnyomók ellen.
Ami idegesített Bella Swanban, hogy őrlődik Edward és Jacob között (Twilight saga), az Katniss esetében nem zavart. Neki elhiszem, hogy lehet valaki két emberbe szerelmes egyszerre. Nekem ez a szál nem volt túlerőltetve, szépen belesimult a történet szövetébe.

Elgondolkodtam a könyv olvasása közben azonban azon, hogy minden körzetben a gyerekek már megtanulnak valamit, ami segítheti őket az arénában. Nem azért, mert erre készülnek, hanem mert a gyerekeket bevonják a munkába. Megtanulnak hálót fonni, melyik gyógynövény ehető stb. Mi, itt a városban tanulmányaink során nem tanulunk semmi hasznosat, ami segíthetne mondjuk egy katasztrófa esetén . Olyanok vagyunk, mint a Kapitólium lakói.

Mindenképpen egy különleges könyvvel van dolgunk, elegyíti a sci-fit, a társadalomkritikát, a romantikus történetet, és a kalandregényt. Egy baj van csak, a harmadik kötet még nem jelent meg magyarul. Úgyhogy azt hiszem ismét angolul kell olvasnom.

2011. április 21., csütörtök

Morcheeba: Even Though


constant drifting space no fear by a pepper moon
look at all the waves down here did we peak too soon
all the deadly dreams we had that i cant believe
the universal messages that we don't receive

even though we know its forever changing
even though we know we lie and wait
even though we know the hidden danger
i hope its not too late

slowly follow shining stars for the solar flare
im on borrowed time right now running low on air
its a pity you cant see such a travesty
gonna give myself to the deep majesty

even though we know its forever changing
even though we know we lie and wait
even though we know the hidden danger
i hope its not too late

2011. április 4., hétfő

A zene hatásai

A hétvégén volt alkalmam három egymást követő nap három teljesen más zenei stílussal szórakoztatni magam.
Péntek este bulizás egy szórakozóhelyen. A zene itt kikapcsolta a racionalitástomat a gondolatokat, együtt mozgott mindenki, persze mindenki másképp. Én önfeledten ugráltam.A popzene felszabadította a jókedv központot, kizárta a negatív érzelmeket, feltöltött, de nem mélyített el semmit. Hatására úgy éreztem, jó érzés élni.

A szombat a népzenéé volt. Na, itt már előjöttek a negatívabb érzések is, hiszen hét évnyi néptáncos múlttal, előtört belőlem a nosztalgia. És a magyar népzene, éppúgy, mint a magyar ember, hajlamos a kesergésre. Szép volt a zene, szinte maróan szép. Ez a fajta muzsika a nemzeti tudatomat erősítette, a történelmi gyökereimet, és felfedeztem magamban azt az ősi ritmust, amit sok-sok generáció óta hordunk magunkban.

Vasárnap pedig jött a klasszikus zene, hangverseny a MÜPÁ-ban. Wagner és Liszt műveit játszotta az EU ifjúsági zenekara. Már az első taktusoknál könnyel lett tele a szemem. Megmagyarázhatatlan a jó komolyzene hatása az emberi lélekre. Talán az a legjobb szó rá, hogy teljesen tisztára tud mosni. Türöződik benne valami az égi világból, a kozmikus összhangból, vagy Istenből, ki minek nevezi. Ott ültem egy előadóterem nézőjeként, de közben a testem feloldódott valami egységben, és mozdulni sem tudtam.

A zene jó dolog.
Itt találtok róla idézeteket, ki mit mondott a zenéről.