2011. június 19., vasárnap

Krimiestek - nyomozás Budapesten

Ismét egy olyan dologra bukkantam, ami nem hagyott unatkozni. Igaz, hogy már több, mint 3000-en vettek részt a krimiestek által szervezett nyomozáson, én csak most találtam rájuk. 

A játék lényege, hogy nyomról nyomra haladva megoldjunk egy bűntényt, és választ adjunk arra, ki, hol, és miért követte el a szörnyű tettet. Persze a bűntény nem igazi, a krimiestek csapata fejéből pattant ki. A játék napján reggel - a Facebookon, és a honlapjukon - közzéteszik az első nyom helyét. Itt befizetünk 200 Ft-ot, és indulhat a nyomozás.

A nyomozás két okból volt nagy élmény nekem. Az első az, hogy mindig is imádtam a jó krimit. Meg a krimis játékokat. Kombinálni, figyelni a részletekre. Meg felfedezni. Ezért szeretem a geocachinget is. Mikor megtaláljuk a ládát, elkap a diadal érzése. Itt pedig hatszor fogott el ez az érzés, mert annyi bilinccsel rögzített táblát kellett megtalálni az ötödik kerületben.

A másik ok, amiért csodás volt ez a délután, hogy olyan helyekre vezettek a nyomok, ahol turisták tömegei vonultak. Így hát óhatatlanul átvettük az ő tempójukat, és szemléletmódjukat. Bámultuk a Dunát, esküvőt egy állóhajón,  az orrunk előtt elcsilingelő nosztalgia villamost. Felfedeztük, hogy a régi ELTE épület mögött egy kacskaringós száraz Duna folyik. Budapesten születtem, most mégis úgy éreztem magam néha, mintha először sétálnék a Duna korzón. 

Ha szingli vagy, érdemes várni egy kicsit a második állomásnál, hátha olyanokba botlasz, akikkel szívesen találkoznál még, mert a következő állomáson úgyis újra összefuttok...

Ha kedvet kaptál Te is egy nyomozáshoz, nézd meg a honlapjukon, mikor lesz a következő kaland. Vagy csatlakozhatsz a csapathoz, akinek ki kell szabadítani Rezsőt a kabalamacit.

2011. június 14., kedd

Kung Fu Panda 2

Az első rész óta Po, a Sárkányharcos Panda, és az Őrjöngő Ötök összeszokott csapattá váltak. Testes pandánkat nagy köztisztelet övezi, egy lépés vár még rá; meg kell találnia a belső békéjét. Ennek birtokában képe mestere, Si fu egy lehulló vízcseppet, csodás kung fu formagyakorlattal megforgatni, majd egy levélen legördítve a szent tóba engedni. Hosszú évek elvonulásával, éhezéssel, vagy a fájdalom megtapasztalásával és elfogadásával lehetséges e béke megszerzése. Ha ezt Po is elsajátítja, beléphet az igazán nagyok közé.

Eközben Kínát egy páva fenyegeti, akinek gonoszsága is egy kicsit összetettebb, mint amit egy kisgyerek meg tud érteni. Haragja ugyanis a meg nem értettségből, feltételezett gyűlöletből fakad, vagyis kivetít. Összerabolt fémekből, és az eddig jóra használt tűzijátékból egy fegyvert kovácsol, mellyel le akarja igázni Kínát. Ezt kell megakadályozniuk a kung fu nagyjainak.

Azzal nem árulok el titkot, hogy sikerül nekik, rengeteg harci akciójeleneten keresztül. Pandánk származására is fény derül, kiderül hogy a liba, meglepő módon nem az édesapja.

Hiányzott a filmből a finom humor, csak négyszer hallottam a moziban gyerekkacagást. Filozofikus és pszichologizáló volt a film, és nagyjából olyan, mintha egy keleti akciófilmet néznék, csak a szereplők színes állatok voltak. Nekem felnőttként nagyon tetszett a film tanítása, utalása arra, hogy a múlt sérelmeit el kell engedni, és sokat kell dolgoznunk azon, hogy  megtaláljuk a belső békét. De, hogy ez a gyerekeknek átment-e? Nem tudom.

Az animáció nagyon szép, a forgatókönyv is kellően izgalmas. Szerintem a nagyobbaknak is tetszeni fog, de a kisebbeknek nem annyira ajánlom. Sok benne a félelmetes, komor rész, és elég keveset oldanak fel humorral.

Kicsit sajnáltam, mert az első rész kiváló volt kicsiknek és nagyoknak is, bár tudom, hogy ezt nagyon kevés filmről lehet elmondani.

2011. június 6., hétfő

Ságvári Lyukas-domb

Egy csodaszép, izgalmas helyet javasolok kirándulásra. Ha a Balaton déli partján nyaraltok, és van kedvetek egy kicsit kiszakadni a valóságból, feltétlenül látogassátok meg Ságváron a Lyukas-dombot. Az egész út olyan, mintha átlépnénk meseországba.

Olyan fajta ember vagyok, akinek sok regény helyszíne lakik a fejében. A könyvekből általában az atmoszféra marad meg bennem, egy hely hangulata például. Ilyen érzés fogott el a Somogyi dombságban. Úgy éreztem a Gyűrűk Ura első kötetébe csöppentem. Az úton fölfelé szinte láttam a négy hobbitot, ahogyan elbújnak az út menti árokban a nazgúlok elől. 
Kicsit később a sárga jelet követve az út egy növényekkel sűrűn benőtt ösvényre vezetett, be az erdő sűrűjébe, és ahogy felfelé kaptattunk, egyszer csak előttünk termett egy dombba vájt, embermagasságú alagút.
Átszaladtunk rajta, és a másik végén pedig pont olyan volt a táj, mintha éppen kiléptem volna Mória bányáiból. Lankás dombok, elszórtan néhány fa, madárcsicsergés... Gyönyörű volt!

A lyuk felett egy geoláda van elrejtve, ami még izgalmasabbá teszi a kirándulást. Legközelebb a betyár barlanghoz megyünk. Részleteket lásd  a geocaching.hu  oldalon