2011. november 25., péntek

Catherine Fisher: Incarceron

 2007-es megjelenésekor a Times kritikusa azt írta róla, hogy a regény nagyon hosszú ideje az egyik legjobb fantasy. Az biztos, hogy különleges a regény, tele új ötletekkel.
 
Nem fejtik ki részeletesen miért, de valahogy az ember elvakultságának káros hatása miatt, úgy döntenek ebben a világban, hogy az időt befagyasztják a 18. században. Így megreked a fejlődés is, a technikát titokban használhatják csak.

Az emberiség egy részét pedig börtönbe száműzik. Nem egy átlagos börtönbe, hanem egy intelligens, mindent látó szemmel rendelkező lény részévé válnak a száműzöttek. Hatalmas hely az Incarceron, városokkal, hegyekkel, föld alatti börtöncellákkal. Készítői egy ideális világot alkottak a bebörtönzöttjeiknek.
Legalábbis ez volt a terv. A valóságban azonban másképp alakulnak a dolgok. Kiskirályok, hatalmi harcok, nyomor és félelem jellemzi az életet a börtönben. Nincs elég élelmük, gyógyszerük.

A kinti világot is átjárja a félelem. Az Incarceron igazgatója kiismerhetetlen, titokzatos ember. A királynő talán boszorkány, és kémei mindenhol ott vannak, rettegésben tartva mindenkit.
A 18. századi öltözködést, technikai fejlettséget mindenkivel diktatorikusan betartatják.

Odabent van Finn, aki nem tudja magáról, hogy kicsoda, és Odakint van Claudia, az igazgató lánya, aki egy kényszerházasság előtt áll. Egy pillanatban két kulcs összeköti őket. 

Nagyon tetszett a regénynek az alapötlete, a végighúzódó rejtelmesség, feszültség. Az író lassan, apránként adagolja az információkat, van amit el is hallgat. Talán a második részben fény derül ezekre is. Vár ránk néhány csavar a történetben, amit én olvasmányban nagyon szeretek. Az egyiktől komolyan kirázott a hideg.

Lenyűgöztek a különleges helyszínek, és a tiltás ellenére létező modern csodafelszerelések.

Ez a könyv az év egyik legjobb ifjúsági regénye, ezt elismerem. Néhol döcögős a történet, talán a fordítás sem tökéletes. De ha olyan sztárral forgatják a történetből készülő mozifilmet, mint Taylor Lautner, akkor tudni lehet, hogy Hollywood is felfigyelt erre a különleges sztorira.




2011. november 16., szerda

Füvészkert - egy darabka romantika

A hétvégén meglátogattam a Füvészkertet, mert a novemberi ködből elvágytam a trópusokra. Trópus a télben címmel rendeztek ugyanis a nagyközönség számára ismerkedést az egzotikus gyümölcsökkel.

Bár nagyon szeretem a Pál utcai fiúkat, a Füvészkertet sokáig kerültem. Talán a mély felháborodásom akadályozott meg a medence miatt, vagy szerettem volna, ha a képzeletem által teremtett Füvészkert nem homályosul el. Nem tudom. Tény, hogy eddig még nem jártam ott.

Most viszont úgy határoztam, hogy ez az a hely, ahová minden évszakban el fogok menni. Mert gyönyörű, romantikus, különleges, meseszerű. A rendezvény maga is jól szervezett, kellemes esemény volt, kóstolhattunk trópusi gyümölcsöket, ihattunk valódi forró csokit, 200 Forintért vehettünk növény-zsákbamacskát, kvízkérdésekre kereshettük a választ.

Az ELTE Botanikus kertje mintegy 200 éves múltra tekint vissza; 1788-ban nyitotta meg kapuit.  Igazi népszerűségét Molnár Ferencnek köszönheti.

Ajánlom mindenkinek, aki még nem járt ott, aki nem hiszi, hogy a nyolcadik kerületben egy európai színvonalú gazdag botanikus kertet talál. Kis ösvények, japánkert, 4-5 méter magas bambuszok várják a látogatókat. És a tavirózsák királynője a Viktoria Regia, amit az alábbi régi kisfilmen láthatsz.