2012. június 9., szombat

Prometheus - Ridley Scott filmje


A Prometheus című sci-fi kultfilmmé válhat. Ámulatba ejtő látványvilág, gondolatiság és feszültséggel teli izgalom jellemzi. Azok a filmek nyernek el nálam 10-ből 10 pontot, ami még napokig motoszkál bennem, ami lenyomatot készít vagy a gondolataimban, vagy az érzelmeimben. Ez a film egy gondolati lenyomatot hagyott maga után, elég erőset.

Sok kritika filozofálgatós filmnek mondja a Prometheust, amiből én arra gondoltam, hogy majd ülnek az űrhajó kabinjában a szereplők, és beszélgetnek. Na, nem erre kell számítani. A történet lassan hömpölyög előre, aztán fokozatosan, crescendoban pörögnek az események. A szereplők teszik a dolgukat, megtalálják, amit megtalálnak, és tesznek vele, amit tesznek. És ezek a cselekedetek, hozzállások teszik filozófiai mondanvalójúvá a történetet. Mert a filozófia a bölcsesség szeretete, és azt megtudni, hogy ki teremtette az emberiséget; valóban a bölcsesség keresése.

Annyira szeretem, amikor egy film nem ad frissen sütött, ropogós, kész válaszokat. Jobban szeretem, ha kapok egy nyers tésztát, és azt készítek belőle, amit akarok. Ridley Scott szerencsére rágja a szánkba, amit gondolt, ránk bízza a választ. Ez egy aktív nézőt igénylő film.
Az űrhajó legénysége csak a helyszínen  tudja meg, miért is távolodtak el a Földtől több billió kilométerre. Különböző módon reagálnak arra, hogy az emberiség Teremtőit keresik. Amit azonban találnak, csak egy csokor újabb kérdést vet fel. És a rendező legtöbbször képi válaszokat ad, amelyek nem teljesen egyértelműek.

Noomi Rapace, a tetovált lány ebben a filmben is remekel, ugyanúgy, mint Michael Fassbender, vagy Charize Theron. Mindannyian sokszínű színészek, lenyűgöz, hogy mennyi arcuk van. Az egész színészi gárda hiteles alakítást nyújtott, játékuk, és a pazar látványvilág két órára beszippantott engem is, ott voltam velük azon a gyűrűs bolygón.

Kár, hogy nincs sok ilyen film, ezért megéri moziba menni!

Azoknak ajánlom, akik a klasszikus sci-fit szeretik, akik szeretik dolgoztatni az agyukat, akiket érdekel a vallás. Azoknak nem ajánlom, akik két óra szörnyes kergetésre számítanak.

2012. június 2., szombat

Varázshegy - az Állatkert új csodája

Nagyon szeretem a budapesti állatkertet. Évek óta fejlődik, és egyre jobb hely lesz. 
A Varázshegy azonban az eddigi újításokat is felülmúlta, és valóban elvarázsolt.

A Nagyszikla belsejében alakították ki ezt a lenyűgöző élménykiállítást. Csak ámultam, és bámultam, és hihetetlenül büszke voltam, hogy Magyarországon van ilyen. A bécsi Tengerek Háza jutott eszembe, amit annyira irigyeltem az osztrákoktól, amikor két éve ott jártam. 

Kellemes félhomály fogadott minket az őstengerben, ahol kúszógébek, és tüskés rákok lustálkodtak. Innen felmentünk egy folyosóra, és ettől valóban olyan érzésünk volt, mintha követnénk az evolúciót, és kimásznánk a tengerből. Rövid összefoglaló várt ránk a dinók koráról, és nagyítóval megnézhettük a borostyánba zárt több millió éves hangyákat.

Ezután részt vettünk egy rázós utazáson a Jégkorszakban, egy igazi terepjárón zötyögve, miközben egy vetítővásznon elevenedtek meg a szmilodonok, mamutok. Később hallgattuk a bálnák énekét, láttunk élő orchideamanót, lovagi páncél mögé bújva fotózkodtunk.

A Darwin teremben igazi kis tudósként feladatlapot oldottunk meg a fiókokban rejtőző csontok, preparátumok segítségével. Mosolyogva néztük, ahogyan a gazdagon berendezett vitrin mögé zárt kamrában az eleséget valódi egerek dézsmálják, és követtük a levélvágó hangyákat műanyagfolyosó-labirintusukban.

Aztán a sok élménytől elfáradva beültünk a 3D moziba, és megnéztünk egy kisfilmet hazai vízimadarainkról.
Zárásként képzett szakemberek mutatták be nekünk a baglyot, a patkányt és az egerészölyvet. Néhányszor majdnem letarolták a fejünket reptükben, ahogyan a zsákmányért szálltak.

Mindent összevetve, jó érzés volt, hogy minőségi dolog született hazánkban, tanulságos, a fiatalokat megszólító modern kiállítás. Élmény minden korosztálynak!