2012. december 18., kedd

Szólít a szörny

Torokszorító, döbbenetesen őszinte regény. Engem személy szerint megviselt lelkileg, rögtön utána bele is kezdtem egy mókusos kalandregénybe, hogy oldjam a regény okozta sokkot. De mindenképpen azt gondolom, hogy ez egy nagyon jelentős mű. Ifjúságnak szánt regény ugyan, de szerintem része kell, hogy legyen a világirodalom klasszikusainak


A történet kamasz főszereplőjének, Conornak az édesanyja haldoklik. Éjjelente visszatérő rémálma van, de hogy mi az az álom, csak a könyv végén derül ki. Egy éjjel megjelenik ablakánál egy szörny, a kertben lévő tiszafa életre kel. Három történetet mond a fiúnak , a negyediket pedig neki kell majd elmondani.

Patrick Nessnek sikerült az, ami kevés írónak sikerül, igaz történetet írt, holott fikció az egész.
Az egész könyv lényege az igazság. Tele vagyunk hazugságokkal, önámításokkal, kegyes becsapásokkal. Sokszor magunkat is egyszerűbb hazugságba ringatni, mint szembenézni a valósággal. Éppen ettől volt olyan néha a könyv, mintha gyomorszájon vágtak volna.

Conor végigmegy egy olyan úton, ami sajnos sokakkal megtörténik, elveszíti az egyetlen embert, akit szeret. Közben iskolába kell járnia, társai nem tudnak, és nem is akarnak könnyíteni terhein. A szörny az egyetlen társa ezen az úton. A tiszafa történetei zavarosak, Conor nem is érti, miért kell meghallgatnia őket.

A könyv végén azonban minden megvilágosodik. Összeállnak a kirakós darabjai, és mint a felhőkön áttörő napsugár, olyan élesen egyértelmű lesz minden.

 Nagy érzelmi intelligencia-löket ez a könyv, több amerikai iskolában kötelező olvasmány lett, szerintem méltán. Talán, ha több ilyen könyv lenne kötelező a diákok többet gondolkodnának, és jobban tisztában lennének az érzelmek bonyolultságával. Az illusztrációk pedig fantasztikusak!


2012. december 5., szerda

Laini Taylor: Füst és csont leánya

Különleges, rejtélyes, igényes, szerelmes. Ezek a szavak jellemzőek a legjobban a trilógia első részére. 
Karou egy kék hajú tini lány Prágában, ahol művészetet tanul. Egyedül él, és néha egy ajtón átlép egy másik világba, ahol szörnyek a barátai, és egyiküknek fogakat szállít.
Egyedi a felütés, és az írónő elég sokáig hagyja olvasóit sötétben tapogatózni. Éppen ezért minden morzsának örülünk, amivel közelebb juthatunk Karou származásához.

Nem is szívesen árulok el többet a történetről, mert a fokozatos kibontás is ennek a különleges könyvnek a sajátja. Annyit elárulok, hogy fantasztikusan jó a történet, gondosan és igényesen megírt a szöveg. Nagyon kidolgozott a világ, amiről ír, és bár nem csak a Földön játszódik, a lényeg az, hogy a háború minden világban értelmetlen. Sokszor azt sem lehet tudni, ki kezdte, és miért.
A szánalom, a megbocsátás pedig mindenütt életet teremthet, a bosszú pedig halált.

Egyedül a szerelmi szál volt nekem kicsit túlírt, de gondolom ezt Edward és Bella szerelme óta nem nagyon tudjuk megúszni. Egy fantasy könyvből vagy teljesen hiányzik a szerelmi szál, vagy központi elem, és akkor viszont túl sok.

Kíváncsian várom a következő részt!