2013. március 7., csütörtök

Lauren Oliver: Delírium

A szerelem bonyolult természetű lény. Hogy eltörölnénk-e a Föld színéről a szerelmet az attól függ, épp melyik fázisában vagyunk. Egy elhagyott, megcsalt ember valószínűleg szívesen döntene a kezelés mellett, amit a Delírium című könyvben alkalmaznak. De a többiek? Akik boldog kapcsolatban élnek? Vagy akik dédelgetik egy elmúlt szerelem emlékét? Ők valószínűleg nem szeretnének lemondani a Szerelemről.

Ebben a disztópiában Amerika vezetői úgy döntenek, hogy a szerelem egy betegség. Feltalálják azt a kezelést, amivel a 18 éven felülieket ki tudják gyógyítani az amor deliria nervosából. Ettől még a  18 év alattiak simán elkaphatják - vagyis szerelmesek lehetnek -, és dramaturgiailag persze nem is következik más, a főszereplő lány beleszeret Alexbe. Bujkálás, izgalom, menekülés, izzó szerelem, nem is kell több egy jó tini regényhez.
Amitől azonban ez azt hiszem mégis kiemelkedik a többi közül, az a stílus és a mögöttes tartalom. Mert akit kikezelnek a szerelemből, azt nem érdekli többet a zene, a költészet. Nem kacag vagy pancsol együtt a gyerekeivel. Nem kuncog többet a barátnőjével, nem lesz fontos a barátság. Közömbös lesz, a napjai egyformaságban telnek, a munka és a vacsora körül forognak a gondolataik. Tetszett, hogy ezek a tények mellékesen, nem didaktikusan vannak jelen a regényben, és elgondolkodtatóak. Megerősíti az olvasót a szülő-gyerek, baráti és szerelmi kapcsolatok fontosságában.

Hamarosan nekikezdek a második kötetetnek, ami a Káosz címet viseli. Kíváncsi vagyok...