2013. szeptember 26., csütörtök

Marie Lu: Legend és Prodigy

Egy tizenéves olvasónk sikkantott fel örömében, mikor meglátta a trilógia második kötetét. Nagy boldogságában elárulta, hogy nagyon várta ezt a könyvet, mert "az első rész naggggyon tetszett" neki. Őszinte lelkesedése hatására én is kikölcsönöztem az első kötetet, és megértettem az örömteli reakciót, a könyv engem is magával ragadott.
Disztópia ez a mű is, úgy tűnik ez a műfaj mostanában nagyon bejön nekem.
Day egy fiatal, jóképű srác, a Köztársaság utcáin bujkál, és szabotázs akcióival a hatalmat bosszantja. Körözött bűnöző, búvóhelyről búvóhelyre vándorol Tess-el, a társával. A köztársaságban időnként felüti fejét egy járvány, mely ellen a gazdagokat hamar beoltják, de a szegényebb rétegek sokszor áldozatául esnek a betegségnek. Hogy ki melyik réteghez fog tartozni felnőttként, azt a 10 éves korban bekövetkező Próba eredménye dönti majd el. A gyengébbek munkások lehetnek, a kiválóak katonák. 

June elit katonaiskolába jár, ő az egyetlen a Köztársaságban, aki maximum pontot ért el a Próbán. Nevelőinek sokszor meggyűlik a baja a lány zabolátlanságával, éles elméjével, és fékezhetetlen ügyességével. Bátyja, a katonaság elit tisztje neveli, mivel szüleik meghaltak egy balesetben.

A két fiatal szemszöge fejezetenként változik, és egy véletlen tragikus esemény folytán sorsuk összekapcsolódik. Közösen rájönnek, hogy a Köztársaságban egyáltalán nem minden az, aminek látszik. Sokszor ők maguk sem tudják, hogy melyik oldalra álljanak.

Ami szerintem különleges ebben a regényben, hogy semmi nem fekete vagy fehér. Nincs benne óriási szerelem, ami első pillantásra megszületik, és töretlenül kitart. Day is, és June is tele vannak kételyekkel, a köztük feszülő ellentéten nagyon nehéz, ha egyáltalán lehetséges túllépni.
Nagyon jó a történetvezetés. Folyamatos a feszültség, a második kötet végéig történnek váratlan események, a szereplők sokszor kiszámíthatatlan dolgokat cselekszenek. Ezért nem is szeretnék többet írni a sztoriról, mert úgy élvezetes az olvasás, ha minél kevesebbet tudunk róla.
Döbbenetes az a világ, ami a Prodigyben körvonalazódik, összeszorult a mellkasom, miközben olvastam, hiszen akár az unokáim világa is lehet ez, nem hiszem, hogy olyan távol lehet tőlünk egy ilyen jövő.
Döntések sorozata a regény, nagyon izgalmas történettel, és kidolgozott finom jellemrajzzal, ami nem feltétlenül az ifjúsági regények sajátja.

15 éves kortól felnőttekig ajánlom mindenkinek! A trilógia harmadik kötete novemberben jelenik meg angolul. A szerző ezt nyilatkozta: "Remélem az olvasók nem fognak utálni a befejezésért. Biztosan fogok kapni egy rakás utálkozó e-mailt, de meglátjuk, mi történik" Így, gondolom a befejezés sem lesz egy rózsaszín álom, ami azt gondolom illik a trilógiához.

2013. szeptember 13., péntek

Isamu Fukui: Truancy


Pont iskola kezdéskor olvastam ezt a könyvet, bár már évek óta kacérkodom vele, hogy elolvassam. Az iskola ellenes hangulata igencsak megérintett engem is, pont szeptember elején...


Ebben a társadalomban a felnőtt vezetők azt gondolták, hogyha az iskolás gyerekekben kifejlesztik az engedelmességet, akkor kezelhető felnőttek válnak belőlük. Ennek a társadalomnak ugyanis a fegyelem, a gondolkodás hiánya az alapja. Ne kérdezz, engedelmeskedj.
Ez ellen küzd szabotázsokkal, gyilkosságokkal a Truancy csoportja, akik a kicsapott diákokból verbuválódnak, és akiknek létét a hatalom eltitkolja.
A 15 éves Tack iskolába jár nap, mint nap, ahol tilos beszélni, enni. Egyedül az ebéd szünet jut nekik, amit néha a húgával tölt, akivel csak ilyenkor tud igazán beszélgetni. Van egy nap az iskolában, amikor a srácok azt csinálnak a gólyákkal, amit csak akarnak. Ilyen napokon az sincs kizárva, hogy egy-egy elsős tanuló belehal a sérüléseibe. Amikor valaki már nagyobb lesz, elfelejti, hogy milyen volt, amikor ő volt elsős. Vagy pont bosszút akar állni. Tack megvédi a húgát ezen a napon, és üldözői elől menekülve átlendül a szomszéd kerület kerítésén, ahol állítólag gyilkosok járnak. Ő azonban csak egy fiút talál ott, aki limonádét szürcsölget, és nagyon furcsa kérdéseket tesz fel Tacknek. A fiú elkezd átjárni Umasihoz, a limonádés fiúhoz, és tanul tőle. Koncentrációt, megkülönböztetőképességet, ügyességet.
Egy váratlan baleset miatt Tack is a Truancy tagja lesz, és szembesülnie kell egy komoly erkölcsi dilemmával

A könyv írója 17 éves volt, amikor a regényt írta, mégis olyan bölcsesség árad a sorokból, mintha egy sokat tapasztalt guru írta volna. Van jogunk erőszakkal válaszolni az erőszakra? Felment-e bárkit a bűn elkövetése alól az, ha nagyobb jóért cselekszi? Ha bosszút fogadtunk, felülírhatja-e a barátság, és megváltozik, ami mellett elköteleztük magunkat?

Nagyon komoly regény ez, sok érzelmi, és erkölcsi dilemmával, izgalmas történettel. A Truancy Origint, ami 15 évvel ezen események előtt játszódik, sajnos még nem fordították le magyarra, és már a trilógia harmadik része is megjelent. De a Truancy önmagában is élvezhető és elgondolkodtató olvasmány.