2013. november 28., csütörtök

Miklya Anna: Dühös nemzedék

A dühös nemzedék az ük-ükunokáinkról szól(hat). Egy olyan világban, ahol mindenki kap születésekor egy Facebook accountot, és ha elveszik a tabletjét, akkor úgy érzi, levágták az egyik karját. Ahol a Marsra deportálják a bűnözőket, börtönbe, vagy katonai szolgálatra a céta-tetiek ellen.

A Földön szigorúan szabályozott élet folyik. A tableteken keresztül folyamatos a lakosság megfigyelése. Csak az szülhet gyereket, akinek elég pontja összegyűlik, amit a példás magaviseletért adnak.
Jonas 17 éves kamasz. Bár becsületesen gyűjtögeti a pontokat, azért illegálisan letölt zenéket, filmeket. Barátjával a csajozós Sütivel uszodába járnak, ahol megismerkedik Rebekával. A sztori itt szerencsére nem fordul át a szokásos romantikus ömlengésbe, hanem kezdetét veszi egy izgalmas kalandtörténet. Rebekát zsarolja egy titokzatos alak, akinek információi vannak a Marsra küldött nővéréről. A zsaroló azt követeli a lánytól, hogy hackelje meg az elnök beszédét, és Süti és Jonas habozás nélkül segítenek neki. Az akció sikeres lesz, ám átnevelő intézet helyett a büntetésük: száműzetés a Marsra. Az űrállomáson a vezetők mellé kerülnek, és lassan kibontakozik egy világra szóló felfedezés.

Az tetszett ebben a regényben, hogy bár felismerhetők a klasszikus és kortárs könyvekből vett párhuzamok, mégsem éreztem "lopásnak". Olyan érzésem volt, miközben olvastam, hogy az írónő tiszteli elődeit, és írt egy alternatív történetet páldául a Solarisra, az 1984-re, a Végjátékra.

Érződik a stílusán, hogy szépíróként kalandozott át az ifjúsági műfajba. Mondatai jól szerkesztetettek, a szövegnek van mélysége, de olvasmányos, fiatalos is egyben. Sajnálom, hogy a Libri kiadó nem készített egy ütősebb borítót. Ez a sötétkék-szürke nem vonzza a szemet, könnyű átsiklani rajta, és így kevesen fogják elolvasni. Pedig izgalmas a történet, szerethetők a szereplők, és elgondolkodtató a nagyon is lehetséges jövőkép.




2013. november 23., szombat

Elizabeth Gilbert: Hűség

A Hűség egy furcsa könyv. Tudtam, hogy nem regény, mikor kikölcsönöztem, de közben mégis van egy kerettörténete. Az ízek, imák szerelmek című könyv végén az írónő szerelembe esik Felipével. A Hűség itt kezdődik. Boldogan élnek, utazgatnak, hol Amerikában töltenek pár hónapot, hol a távol-keleten. Egy alkalommal azonban, amikor be akarnak lépni az USA területére, egy tisztnek feltűnik Felipe. Megállapítja, hogy túl sokszor járt már az országban ideiglenes vízummal, és megtagadja tőle a belépést. Egy módon teheti be lábát újra Amerikába, ha összeházasodnak Lizzel.
Ezért kezdi hát kutatni a házasságot az írónő. Egyszer már volt házas, és határozottan ellenállt egy második frigynek. Keresi a miérteket, a hogyanokat. Ebből kerekedik ez a fura egyvelege a kulturális antropológiának, történelmi, vallási áttekintésnek, személyes vallomásnak. Nekem személy szerint nem sikerült ezt a műfaji keveréket magamévá tenni, de tény, hogy sok érdekes és elgondolkodtató ismeretre tettem szert.
Például, hogy az őskereszténység megvetette a testiséget, és híveitől cölibátust követelt. Mivel úgyis hamar eljön a világvége, így az utódnemzés kérdése nem izgatta őket. A mai kereszténység azonban a házasság lelkes híve, hirdetője, a társadalom alapjának tekintik.
Vagy, hogy egy kis keleti népcsoport a hmongok asszonyai kinevették Lizt, amikor megkérdezte, boldogok-e a férjükkel. Nem értették a kérdést. Férjhez mennek, mert ez a rend, de nem keresnek benne többet, mint a mindennapok rutinját, a ház körüli munkákat, gyereknemzést és nevelést.
Vagy, hogy a szerelem egy olyan elvárás a mai nyugati civilizációban, amit természetesnek érzünk. Hiszen már a gyereknevelésünk is olyan, hogy elhiteti velünk, hogy különlegesek vagyunk, ezért "jár nekünk" a boldogság. És mi lenne a legnagyobb kiteljesedése az életünknek, mint egy testileg, lelkileg tökéletes társ megtalálása? Ezt elvárjuk az élettől, és meg vagyunk sértve, ha nem jön össze.

Ilyenfajta gondolatokkal van tele könyv. Az írónő többször hangsúlyozza, hogy nem szakértője ezeknek a témáknak, csak belekóstolt, tehát tudományos megalapozottságot ne várjunk tőle, vagy a könyvétől. 
Azoknak ajánlom a könyvet, akik nem várnak tudományos elmélyültséget, sem romantikus könnyedségű regényt, de érdekli őket a házasság kultúrtörténete.

2013. november 12., kedd

Khaled Hosseini: Papírsárkányok

Ez a könyv olyan, mintha kinyitna egy ablakot a pokolra. Mert minden újabb fordulat egyre mélyebbre visz, és a gyermekkor apró fájdalmaitól eljutunk a faji, erkölcsi tisztogatásig, ami már emberiesség elleni vétek. A mű az egyén(ek) tragédiája és az afgán népé egyszerre.

Amir gyerekkorában kezdődik a regény, valamikor a hetvenes években. Gyermekkora annak ellenére, hogy édesanyja elhunyt, és édesapja szeretetéért folyamatosan küzdeni kell, boldognak mondható. Szolgájuk gyermekével, Haszannal együtt eregetnek sárkányt, olvasnak a fűben leheveredve, vagy a fa tetején ülve majszolják a zsebükből a mandulát. A kezdeti idill után sötét felhőként kúszik közéjük egy esemény, amely megváltoztatja Amir és Haszan kapcsolatát. És innentől a regény elindul egy olyan úton, hogy egyre nehezebb lesz olvasni. Azon gondolkodtam, hogy kell ezt nekem olvasni? Az erőszak sokféle leírását, rossz döntések sorozatát, ártatlan emberek bűnhődését? De mégis végigolvastam, mert bár egy része fikció, mégis a legtöbb esemény valóságon alapszik. Ezek a kegyetlenségek megtörténtek abban a világban, ahol én is élek, bár távol tőle. Néha ki kell pillantani a jól kipárnázott kis odúnkból.

Nagyon szemléletes és érzékletes az író stílusa, remek a fordítás is. Érezzük az illatokat, látjuk magunk előtt az élénk színeket, tökéletesen magunk elé tudjuk idézni a helyszíneket. Egyszerű, sallangmentes mondatok követik egymást, Hosseini kerüli a patetikusságot, ami hiteltelenné tenné a könyvet. A könyv főhőse tele van emberi gyengeségekkel, mint mi mindannyian. Könnyű lenne utálni őt, ha mi magunk is "bűntelenek" lennénk, és soha semmit nem bántunk volna meg életünkben. Egy döntést, egy odavetett rossz szót, önző viselkedést. Ha úgy gondoljuk, mi biztosan nem így cselekedtünk volna, akkor kérdezzük meg magunktól, azt végigcsináltuk volna, amit végül Amir vállal Szohrábért? Könnyű ítélkezni valaki felett. 

Klasszikus, nagy regény a Papírsárkányok, könnyen olvasható szépirodalmi mű. Ajánlom mindenkinek, aki szeretné megismerni az afgán történelem elmúlt évtizedeit egy keserű történeten keresztül, melyben talán lesz mód arra, hogy Amir újra jó legyen.