2014. május 15., csütörtök

Erlend Loe: Naiv.Szuper

Mit szerettem ebben a regényben?

1. A listákat
2. Általa sikerült más szemmel néznem a világra
3. Visszaemlékeztetett arra, milyen volt huszonévesnek lenni
4. Eszembe jutott, hogy jó érzés labdát ütögetni a falhoz.
5. Rájöttem, hogy szeretem azt, hogy naiv vagyok
6. Képessé váltam tőle leegyszerűsíteni a bonyolult dolgokat
7. Az emberi kapcsolatok bonyolultságának egyszerű, lényegre törő bemutatását
8. A történetet az almafáról, amikor két kamasz megtanul valami
fontosat az életről, és a felelősségről.
9. A becsület, az odafigyelés, a gondolkodás jó dolog.

Szerettem. Jó könyv! Olvassátok el akárhány évesek vagytok!

A kiadó így ajánlja (forrás: Scolar.hu)
A Naiv.Szuper egy 25 éves fiú szemszögéből mutatja be azt a generációt, amely nem találja az élet értelmét, nem látja az ahhoz vezető utat, és céltalan pótcselekvésekkel igyekszik megtalálni a helyét a világban. Hősünk egyszerűen gondolkodik az életről: listákat ír a számára fontos és nem fontos dolgokról, labdázik és faxol, New Yorkba repül, sőt még egy, a relativitáselméletről szóló könyvbe is belekezd, hátha választ kap égető kérdéseire az idővel kapcsolatban…

Erlend Loe regénye, bár látszólag apró dolgokról szól, elgondolkodtatja az olvasót az életről és a halálról, a jövőről és a gyermekeinkről. 20 nyelvre fordították le, több országban kultuszregényként tartják számon – a fiatal norvég író sikerkönyve egyszerű történet nagyon komoly dolgokról.

Nincsenek megjegyzések: