Karlsruhe

Öt napot töltöttem ebben a lenyűgöző német városban, és teljesen beleszerettem, amit nem gondoltam volna. Inkább a francia, olasz városok vonzanak. Talán a francia határ közelsége, és a rengeteg zöld felület segített megszeretnem, valamint az átlátható, logikus elrendezése. A városnak 300 ezer lakosa van, egyetemekkel tarkított, és a német tudományos élet egyik központja. Emiatt nem a turizmuson van a hangsúly, nem jellemző rá Velence, vagy Barcelona hátizsákos, fotómasinás tömege. Fegyelmezett, csendes németek utaznak a villamosokon, akik fura pillantásokkal méregették mindig viháncoló női csapatunkat.
Van modern villamos, hosszú és rövid, egyszerű és díszes. Olyan a villamos kínálat, mintha Gombóc Artúr csokoládékészlete.
A város jövőre ünnepli a 300. születésnapját, és a lakók nagy része azon aggódik, hogy nem lesznek túl az egész várost feltúró építkezésen. Karlsruhe vezetése ugyanis kitalálta, hogy a sok-sok villamost leviszik a föld alá. Ezt mind egyszerre teszik, tehát akárhová megyünk, mindenütt építkezésbe botlunk. Így nem láttuk például a város egyik jelképét, a kis piramist, mert gondosan becsomagolták.

Károly herceg kastélyától legyező alakban indulnak a sugárutak. Ezeken az utakon a járda közepén fut egy csík, minden utcában más színű, ami kb 50x30 cm-es téglákból áll. Ezeken a díszköveken családok szerepelnek, házasságkötések, köszönetek édesanyáknak. Bárki támogathatja a várost egy ilyen kő megvásárlásával, és onnantól gyermeke rajza, vagy üzenete része lesz a városnak.

Négy  utcai könyves szekrényt láttam, de biztos van több is. Nálunk is kezd meghonosodni ez a kezdeményezés, kisebb nagyobb sikerrel. A német verzióra ez van írva: vigyél egy könyvet. Ha akarod hozd vissza, ha akarod tartsd meg, ha akarod tegyél be helyette egy másikat. Jó állapotú könyveket láttam mindegyikben. Könyvtárak leselejtezett példányai, magánszemélyek felajánlásai. Én egy francia nyelvű Alkonyat kötetet szereztem be, csak az érdekesség kedvéért. Még egy szerelmes képeslap is volt benne. Vajon benne felejtette a könyvben Lise, vagy annyira haragudott a Marcusra, hogy száműzte az emlékét is...Kedvencem az állatkerti könyvmegálló volt.

Anyák napja Németországban kicsit később van, mint nálunk. A villamoson egy hatalamas kosárral sétált egy ellenőr-forma férfi, és minden nőnek adott egy csokit. Így ünnepelték az anyaságot, úgy látszik ez a társadalom még erre is gondol. Mondjuk ezt nehéz elképzelni egy nagyvárosban.

Durlach a régi, középkori városrész, ahonnan Karl elvágyódott, és így hozta létre Karlsruhét. Durlachban sétálva egy ékszerdoboz városkában éreztem magam. Minden ház régi, hangulatos terek, gyönyörű szobrok, tornyok váltogatják egymást.
Ebben a várorészben van egy hegy, ahová sikló visz fel. Itt található egy kilátó, ahonnan egészen a Fekete erdőig ellátni. Néhány perc sétára van a toronytól egy drótköteles kalandpálya. Ebben számomra az volt különösen jó, hogy a pályák rövidek voltak, 6-8 elemből állt egy szint, és mindegyik csúszással ért véget. Így, aki elfárad, vagy fél, az bármikor kiszállhat. Plusz nagyon tetszett a karabiner rendszerük, a két karabiner nem lehet egyszerre nyitva, a csúszkapálya végén egy kampóról kell lehúzni. Így maximális biztonságban érezheti magát mindenki. A helyszín pedig nyugodt, csendes, a segítőszemélyzet pedig nagyon kedves és fess.

Az Alter Schlachthof modern művészeti központ, egy olyan épületegyüttesben, ami eredetileg vágóhíd volt. Nyílt napot tartottak, mindenhová bekukkanthattunk, bár némelyik kukkantást azért megbántam. A német kortárs képzőművészet (legalábbis, amit láttam belőle) nekem nagyon beteg volt. Tele perverzióval, vérrel, abszurditással. A vágóhíd eredeti berendezései pedig csak erősítették ezt a hatást.
De a szabadtéri jazz zongorista, a részeg punkok Rolling Stones hörgése, és a csocsó bábukra kötött filcekkel készült rajz mind-mind nagyon klassz volt. Külön pontot érdemel az általam konténer teremnek keresztelt hatalmas tér, ahol a konténerekben kis műhelyek, irodák álltak a művészek rendelkezésére.
Ezeket bizonyára egyletek is használják. Mint megtudtam a németek általánosságban nagyon szeretnek érdeklődési körüknek megfelelő egyletekbe tömörülni, és így eltölteni a szabadidejüket. Ha hétvégén nem csináltál semmit, akkor megsajnálnak. Mert ők villamosokat javítgattak, vagy összeírták a nagymamájuk receptjeit, vagy keresztanyáskodtak egy bevándoró mellett. Elképzelhetetlen nekik, hogy ne tartozzanak valamilyen közösségbe.

Az állatkertben sajnos felhőszakadásba futottunk, így inkább menekültünk a lezuhanó faágak elől, de amit a vihar előtt tapasztaltam, az nagyon tetszett. Olyan típusú az állatkert, hogy jó időben el tudom képzelni, hogy hosszú órákra kiülök a fák alá, és szívom magamba a nyugalmat, a rendezettséget.
A gondolafolyam csónakjait egy kötélen húzzák, kb 2 euró egy menet. A kis tavon, és a csatornán lehet végighajózni. Ez is olyan nyugodalmas....


A temészettudományi múzeumban nagyon sok a kitömött németországi állat. Minden vitrin egy kis élőhely, igyekeztek saját környezetükben bemutatni az állatokat. Legtöbb helyen kicsinyek is vannak, nem győztem sikongatni, hogy: Jaj, de cuki.. a végén már én untam magamat :-)
A földszinten több akvárium van, közelről szemeztem egy polippal, különleges élmény volt.
Van még az épületben egy földrengés szimulátor, ami egy egyszerű szerkezet, de rendkívül jól bemutatja, milyen érzés lehet, ha reng alattad a talaj. 5,2-es erősségű a leggyengébb, amit bemutat, és öt fokozatban jutunk el 7,9-ig. A belépő 3 euró, állatkerti belépővel pedig 2.

Könyvtárosként a városi könyvtárban az önkölcsönző gépen csodálkoztam. Egy nagy üvegfülkében van a teljesen automatizált szerkezet, ahová egyébként bárki beléphet, a könyvtároskisasszony csak elhúzott egy üvegajtót és már bent is volt. Ahogy az olvasó bedobja a könyvet, az egy futószalagra kerül, és a gépen belül jut el a megfelelő szakhoz, majd végül egy ládában landol. Tehát a könyvtárosnak válogatnia sem kell  hogy gyerekkönyvet hoztak-e vissza, vagy egy  filozófia kötetet. Rápakolja a kocsira, és tolja is a megfelelő polchoz. Szombat délelőtt lévén nem volt túl sok látogató a könyvtárban, viszont meglepően sokan válogattak a CD-k és a DVD-között...Akit pedig zavar a zaj, (ami nem volt) az vehet füldugót az automatából.

Javaslom még a ZKM-et, ahol a médiatörténeti kiállítást néztük meg. Bár itt is sok volt egy kicsit a német kortárs aberráció, nagyon sok dolog miatt megéri betérni. Egy kiállításon például régi elektronikai eszközökkel találkozunk, ahogy elhaladunk mellettük, a mozgásérzékelő működésbe hozza őket. Darál a daráló, kever a robotgép, szól a rádió, bakelit lemez, vetít a diavetítő.
Az emeleten pedig rengeteg régi számítógépes játék és játéktermi gép van kiállítva, melynek nagy része kipróbálható. Gyerekekkel egy esős délután tökéletes program!

Néhány helyet tudok ajánlani, ahol jókat ettünk. Az egyik a Die Kippe. Itt 4.90 egy főétel, és plusz egy euró az ital. Desszertnek pedig a tányérra tesznek egy kis zacskó gumimacit :-) Hangulatos pub jellegű étterem, és finom volt nagyon az ebéd.
A Lehner's már más kategória, kétszer annyiba kerül egy főétel, de igazi német konyhát kapunk érte, bőségesen és finoman. Hangulatos hely a belvárosban. Reggelizni pedig mindenképpen érdemes az Extrablattban. Itt "all you can eat" rendszerben eheted degeszre magadat friss finomságokkal. Garantáltan nem leszel éhes délutánig! De ettünk indiai svédasztalos étteremben is, és nagyon finom volt az is.



Meglepően kevés volt a hajléktalan, egyik délután a pályaudvarra ugrottunk be a pékségbe ebédelni, amit azért itt Budapesten biztosan nem tennék meg. De itt a pályaudvar is maximálisan tiszta és biztonságot sugalló hely, amit Münchenben már messze nem éreztem.

Amit nem láttam, és ezért (is) szeretnék visszatérni Karlsruhébe, az a Kunsthalle, és a kastély kiállításai. És mivel rossz volt az idő a kastélyparkban sem ücsörögtünk a tó partján, pedig csodás!
Viszont végigsétáltunk a strand mezítlábas ösvényén. Kicsit hezitálva léptem bele a kék üvegszilánkos szakaszba, de az előttem sétáló megnyugtatott, hogy ne aggódjak, lekerekített szilánkok. Kicsit szúrtak csak. De a parafadugós szakasz kifejezetten megviselt.

És végül íme néhány kép a hangulat miatt. Érdemes elmenni egyszer Karlsruhébe! Tökéletes kikapcsolódás volt a májusi télben!















Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

39 kulcs

Budapest Bár koncert

Húsvéti érdekességek