2014. május 17., szombat

Karlsruhe

Öt napot töltöttem ebben a lenyűgöző német városban, és teljesen beleszerettem, amit nem gondoltam volna. Inkább a francia, olasz városok vonzanak. Talán a francia határ közelsége, és a rengeteg zöld felület segített megszeretnem, valamint az átlátható, logikus elrendezése. A városnak 300 ezer lakosa van, egyetemekkel tarkított, és a német tudományos élet egyik központja. Emiatt nem a turizmuson van a hangsúly, nem jellemző rá Velence, vagy Barcelona hátizsákos, fotómasinás tömege. Fegyelmezett, csendes németek utaznak a villamosokon, akik fura pillantásokkal méregették mindig viháncoló női csapatunkat.
Van modern villamos, hosszú és rövid, egyszerű és díszes. Olyan a villamos kínálat, mintha Gombóc Artúr csokoládékészlete.
A város jövőre ünnepli a 300. születésnapját, és a lakók nagy része azon aggódik, hogy nem lesznek túl az egész várost feltúró építkezésen. Karlsruhe vezetése ugyanis kitalálta, hogy a sok-sok villamost leviszik a föld alá. Ezt mind egyszerre teszik, tehát akárhová megyünk, mindenütt építkezésbe botlunk. Így nem láttuk például a város egyik jelképét, a kis piramist, mert gondosan becsomagolták.

Károly herceg kastélyától legyező alakban indulnak a sugárutak. Ezeken az utakon a járda közepén fut egy csík, minden utcában más színű, ami kb 50x30 cm-es téglákból áll. Ezeken a díszköveken családok szerepelnek, házasságkötések, köszönetek édesanyáknak. Bárki támogathatja a várost egy ilyen kő megvásárlásával, és onnantól gyermeke rajza, vagy üzenete része lesz a városnak.

Négy  utcai könyves szekrényt láttam, de biztos van több is. Nálunk is kezd meghonosodni ez a kezdeményezés, kisebb nagyobb sikerrel. A német verzióra ez van írva: vigyél egy könyvet. Ha akarod hozd vissza, ha akarod tartsd meg, ha akarod tegyél be helyette egy másikat. Jó állapotú könyveket láttam mindegyikben. Könyvtárak leselejtezett példányai, magánszemélyek felajánlásai. Én egy francia nyelvű Alkonyat kötetet szereztem be, csak az érdekesség kedvéért. Még egy szerelmes képeslap is volt benne. Vajon benne felejtette a könyvben Lise, vagy annyira haragudott a Marcusra, hogy száműzte az emlékét is...Kedvencem az állatkerti könyvmegálló volt.

Anyák napja Németországban kicsit később van, mint nálunk. A villamoson egy hatalamas kosárral sétált egy ellenőr-forma férfi, és minden nőnek adott egy csokit. Így ünnepelték az anyaságot, úgy látszik ez a társadalom még erre is gondol. Mondjuk ezt nehéz elképzelni egy nagyvárosban.

Durlach a régi, középkori városrész, ahonnan Karl elvágyódott, és így hozta létre Karlsruhét. Durlachban sétálva egy ékszerdoboz városkában éreztem magam. Minden ház régi, hangulatos terek, gyönyörű szobrok, tornyok váltogatják egymást.
Ebben a várorészben van egy hegy, ahová sikló visz fel. Itt található egy kilátó, ahonnan egészen a Fekete erdőig ellátni. Néhány perc sétára van a toronytól egy drótköteles kalandpálya. Ebben számomra az volt különösen jó, hogy a pályák rövidek voltak, 6-8 elemből állt egy szint, és mindegyik csúszással ért véget. Így, aki elfárad, vagy fél, az bármikor kiszállhat. Plusz nagyon tetszett a karabiner rendszerük, a két karabiner nem lehet egyszerre nyitva, a csúszkapálya végén egy kampóról kell lehúzni. Így maximális biztonságban érezheti magát mindenki. A helyszín pedig nyugodt, csendes, a segítőszemélyzet pedig nagyon kedves és fess.

Az Alter Schlachthof modern művészeti központ, egy olyan épületegyüttesben, ami eredetileg vágóhíd volt. Nyílt napot tartottak, mindenhová bekukkanthattunk, bár némelyik kukkantást azért megbántam. A német kortárs képzőművészet (legalábbis, amit láttam belőle) nekem nagyon beteg volt. Tele perverzióval, vérrel, abszurditással. A vágóhíd eredeti berendezései pedig csak erősítették ezt a hatást.
De a szabadtéri jazz zongorista, a részeg punkok Rolling Stones hörgése, és a csocsó bábukra kötött filcekkel készült rajz mind-mind nagyon klassz volt. Külön pontot érdemel az általam konténer teremnek keresztelt hatalmas tér, ahol a konténerekben kis műhelyek, irodák álltak a művészek rendelkezésére.
Ezeket bizonyára egyletek is használják. Mint megtudtam a németek általánosságban nagyon szeretnek érdeklődési körüknek megfelelő egyletekbe tömörülni, és így eltölteni a szabadidejüket. Ha hétvégén nem csináltál semmit, akkor megsajnálnak. Mert ők villamosokat javítgattak, vagy összeírták a nagymamájuk receptjeit, vagy keresztanyáskodtak egy bevándoró mellett. Elképzelhetetlen nekik, hogy ne tartozzanak valamilyen közösségbe.

Az állatkertben sajnos felhőszakadásba futottunk, így inkább menekültünk a lezuhanó faágak elől, de amit a vihar előtt tapasztaltam, az nagyon tetszett. Olyan típusú az állatkert, hogy jó időben el tudom képzelni, hogy hosszú órákra kiülök a fák alá, és szívom magamba a nyugalmat, a rendezettséget.
A gondolafolyam csónakjait egy kötélen húzzák, kb 2 euró egy menet. A kis tavon, és a csatornán lehet végighajózni. Ez is olyan nyugodalmas....


A temészettudományi múzeumban nagyon sok a kitömött németországi állat. Minden vitrin egy kis élőhely, igyekeztek saját környezetükben bemutatni az állatokat. Legtöbb helyen kicsinyek is vannak, nem győztem sikongatni, hogy: Jaj, de cuki.. a végén már én untam magamat :-)
A földszinten több akvárium van, közelről szemeztem egy polippal, különleges élmény volt.
Van még az épületben egy földrengés szimulátor, ami egy egyszerű szerkezet, de rendkívül jól bemutatja, milyen érzés lehet, ha reng alattad a talaj. 5,2-es erősségű a leggyengébb, amit bemutat, és öt fokozatban jutunk el 7,9-ig. A belépő 3 euró, állatkerti belépővel pedig 2.

Könyvtárosként a városi könyvtárban az önkölcsönző gépen csodálkoztam. Egy nagy üvegfülkében van a teljesen automatizált szerkezet, ahová egyébként bárki beléphet, a könyvtároskisasszony csak elhúzott egy üvegajtót és már bent is volt. Ahogy az olvasó bedobja a könyvet, az egy futószalagra kerül, és a gépen belül jut el a megfelelő szakhoz, majd végül egy ládában landol. Tehát a könyvtárosnak válogatnia sem kell  hogy gyerekkönyvet hoztak-e vissza, vagy egy  filozófia kötetet. Rápakolja a kocsira, és tolja is a megfelelő polchoz. Szombat délelőtt lévén nem volt túl sok látogató a könyvtárban, viszont meglepően sokan válogattak a CD-k és a DVD-között...Akit pedig zavar a zaj, (ami nem volt) az vehet füldugót az automatából.

Javaslom még a ZKM-et, ahol a médiatörténeti kiállítást néztük meg. Bár itt is sok volt egy kicsit a német kortárs aberráció, nagyon sok dolog miatt megéri betérni. Egy kiállításon például régi elektronikai eszközökkel találkozunk, ahogy elhaladunk mellettük, a mozgásérzékelő működésbe hozza őket. Darál a daráló, kever a robotgép, szól a rádió, bakelit lemez, vetít a diavetítő.
Az emeleten pedig rengeteg régi számítógépes játék és játéktermi gép van kiállítva, melynek nagy része kipróbálható. Gyerekekkel egy esős délután tökéletes program!

Néhány helyet tudok ajánlani, ahol jókat ettünk. Az egyik a Die Kippe. Itt 4.90 egy főétel, és plusz egy euró az ital. Desszertnek pedig a tányérra tesznek egy kis zacskó gumimacit :-) Hangulatos pub jellegű étterem, és finom volt nagyon az ebéd.
A Lehner's már más kategória, kétszer annyiba kerül egy főétel, de igazi német konyhát kapunk érte, bőségesen és finoman. Hangulatos hely a belvárosban. Reggelizni pedig mindenképpen érdemes az Extrablattban. Itt "all you can eat" rendszerben eheted degeszre magadat friss finomságokkal. Garantáltan nem leszel éhes délutánig! De ettünk indiai svédasztalos étteremben is, és nagyon finom volt az is.



Meglepően kevés volt a hajléktalan, egyik délután a pályaudvarra ugrottunk be a pékségbe ebédelni, amit azért itt Budapesten biztosan nem tennék meg. De itt a pályaudvar is maximálisan tiszta és biztonságot sugalló hely, amit Münchenben már messze nem éreztem.

Amit nem láttam, és ezért (is) szeretnék visszatérni Karlsruhébe, az a Kunsthalle, és a kastély kiállításai. És mivel rossz volt az idő a kastélyparkban sem ücsörögtünk a tó partján, pedig csodás!
Viszont végigsétáltunk a strand mezítlábas ösvényén. Kicsit hezitálva léptem bele a kék üvegszilánkos szakaszba, de az előttem sétáló megnyugtatott, hogy ne aggódjak, lekerekített szilánkok. Kicsit szúrtak csak. De a parafadugós szakasz kifejezetten megviselt.

És végül íme néhány kép a hangulat miatt. Érdemes elmenni egyszer Karlsruhébe! Tökéletes kikapcsolódás volt a májusi télben!















2014. május 15., csütörtök

Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Ez a könyv egyszerre volt megrázó, laza, vidám és sírós. Nagyon szerettem. Olyan könnyedén mond ki nagy igazságokat, hogy az elképesztő. 

Charlie különc, és nagyon szerethető figura. Levelet ír egy ismeretlennek, így könnyen meg tudja osztani örömeit bánatait. Magányos, fura srác, aki év elején megismerkedik Sammel és Patrickel, egy testvérpárral. Sam egy gyönyörű, szabadelvű lány, bár idősebb Charlienál, a fiú beleszeret. Nem lesz mégsem szerelmes regény a könyvből, inkább jellemekről, életérzésekről szól ez a történet nélküli, atmoszféra-regény. 

Remek jellemábrázolásokat kapunk, néhány ecsetvonást használt csak az író, és látjuk magunk előtt Charlie nővérét, aki eltűri, hogy a barátja megveri, sőt még fel is néz rá emiatt. A nagyhangú nagyapát, a meleg fiút, aki lebuzizza a fiút, akit szeret, a haverok előtt, vagy a csak saját hangját imádó Mary Elizabethet.

Nagyon tetszett a film, kiemelkedett az utóbbi évek filmterméséből. Így lettem kíváncsi könyvre, és valahogy a kettő adott ki egy teljes élményt. A film erősebb volt az atmoszféra megteremtésben, a könyv pedig a gondolatok, és az érzelmek leírásában.
Külön élmény volt, hogy egyidős vagyok Charlie-val, én is a 90-es évek elején voltam 16 éves, így még jobban átéreztem a korszakot. Élmény volt, mindenkinek meleg szívvel ajánlom!

Erlend Loe: Naiv.Szuper

Mit szerettem ebben a regényben?

1. A listákat
2. Általa sikerült más szemmel néznem a világra
3. Visszaemlékeztetett arra, milyen volt huszonévesnek lenni
4. Eszembe jutott, hogy jó érzés labdát ütögetni a falhoz.
5. Rájöttem, hogy szeretem azt, hogy naiv vagyok
6. Képessé váltam tőle leegyszerűsíteni a bonyolult dolgokat
7. Az emberi kapcsolatok bonyolultságának egyszerű, lényegre törő bemutatását
8. A történetet az almafáról, amikor két kamasz megtanul valami
fontosat az életről, és a felelősségről.
9. A becsület, az odafigyelés, a gondolkodás jó dolog.

Szerettem. Jó könyv! Olvassátok el akárhány évesek vagytok!

A kiadó így ajánlja (forrás: Scolar.hu)
A Naiv.Szuper egy 25 éves fiú szemszögéből mutatja be azt a generációt, amely nem találja az élet értelmét, nem látja az ahhoz vezető utat, és céltalan pótcselekvésekkel igyekszik megtalálni a helyét a világban. Hősünk egyszerűen gondolkodik az életről: listákat ír a számára fontos és nem fontos dolgokról, labdázik és faxol, New Yorkba repül, sőt még egy, a relativitáselméletről szóló könyvbe is belekezd, hátha választ kap égető kérdéseire az idővel kapcsolatban…

Erlend Loe regénye, bár látszólag apró dolgokról szól, elgondolkodtatja az olvasót az életről és a halálról, a jövőről és a gyermekeinkről. 20 nyelvre fordították le, több országban kultuszregényként tartják számon – a fiatal norvég író sikerkönyve egyszerű történet nagyon komoly dolgokról.

Ready, player one

Időzavar. Egy 2011-ben írt regényben egyszerre van jelen egy disztopikus jövőkép és a nyolcvanas évek békebeli technológiája, zenéje, filmjei.
A világ nagy részén már elfogyott a kőolaj, zavargások, nélkülözések jellemzik az emberiség életét. A többség nehéz körülmények között él, a városok lepusztultak. Ebből jelent menekülést az OASIS rendszere, melyet mindenki használ. Az OASIS egy virtuális világ, mely szinte már határtalan. Különböző bolygókon különböző világok várják az avatarokat. A diákok már az iskolát is az OASIS-ben járják ki, osztálytársaiknak csak a virtuális énjét ismerik, aki lehet fiú vagy lány, és lehet, hogy több ezer kilométerre él tőled.

Amikor az OASIS alkotója, Halliday elhalálozik, végrendeletében különös dolgot találnak. Az egész vagyonát - ami felfoghatatlan összeg - annak adja, aki megtalálja az OASIS-ben elrejtett "húsvéti tojást". Ez egy olyan szokatlan, oda nem illő vagy váratlan, szándékosan elrejtett meglepetés, amit a rajongók kedvéért tettek a játékba (filmben, és könyvben is lehet találni hasonlókat).

Csupán egy rövid verset és az Almanachját hagyja hátra segítségül. Mivel Halliday megszállott rajongója volt gyermekkora világának, annak, aki meg akarja lelni a tojást a  nyolcvanas évek szakértőjévé kell válni. Wade, a kicsit túlsúlyos kamasz is így tesz. Végignézi a kultikus sorozatokat, végigjátssza az összes játékot, és próbálja megfejteni a vers titkát. Ő maga sem gondolja, hogy ő lesz az első, aki megtalálja a megoldást, és sok évvel a végrendelet után az összes tojáskereső klán az ő nyomán indul majd el a vadászatra.

A történet izgalmas, az utalások a 80-as évekre nosztalgikusak azoknak, akik akkor voltak gyerekek, a fiatalabbaknak gondolom érdekes történelmi utazás. Ugyanakkor annak ellenére, hogy ez elsősorban szórakoztató regény, nem marad el a mondanivaló sem. Már most mekkora a különbség van a harmincas korosztály tagjai között a múlt és a jelen kommunikációs csatornái között. Mi lesz 30 év múlva, amikor a regény játszódik? Mennyi időt tölünk a kütyük nyomkodásával? Merre vezet ez az út? Kedvenc idézetem a könyvből tehát ez: "Akkor értettem meg, hogy néha, bármennyire is rémisztő és fájdalmas, a valóság az egyetlen hely, ahol igazi boldogságra találhatunk." 

Húsvétkor fejeztem be a regényt, és annyira a hatása alatt voltam, hogy a következő szösszenet született.


Locsolás 2.0

Marci megnyomta a Send to all gombot. Elégedetten hátradőlt, és nekiállt majszolni a csokitojásokat, amiket a nagyiék hoztak tegnap. Várta a válaszokat. Az asztalon, aminek felét töltötte ki az e-lap, máris felvillant az első válaszüzenet. 2044. április 18., húsvét hétfő. Egy üzenete van. Aztán pörgött a szám gyorsan 12-ig. Kajánul elvigyorodott, 30 másodperc alatt 12 válasz, nem rossz. A lányoknak a Facebook profiljuk posztjai alapján generált illatokat az illat app segítségével.. Édeskéset, puha érzetűeket a macskásoknak, természetes fűillatúakat a környezetvédőknek, és extravagánsokat a vérbeli mai csajoknak. De Julinak saját maga készített illatot húsvét hétfőre. A lány ugyanúgy a 10-es évek megszállottja volt, mint ő. Aviccii-t hallgatott, Rihannát meg Lady Gagát. Falta a disztópiás regényeket, az Éhezők viadalát, a Beavatottat, és a Delírium trilógiát. Sokat chateltek arról, hogy milyen sötétnek látták 30 éve a jövőt. Akkor még nem találták fel a hidro energiát. Azóta a Föld lakosai megnyugodtak, nem lesz világkatasztrófa. Újra béke volt, csak itt-ott lángolt fel néha egy-egy forradalom, aminek majdnem mindig egy hataloméhes diktátor volt az oka.
Julinak tehát olyan illatot állított össze, ami a 10-es éveket jellemezte. Erősen emlékeztetett a Bulgari Omniára. Amikor a lányok megkapták az üzenetet az e-lapjukon grafikus spriccelés jelent meg, és az illat generátor segítségével a szobát elöntötte a húsvéti locsolás aromája. Erre válaszul egy 3D tojást küldtek. Legtöbbjük egy galériából választott, de azok, akik fontosak voltak, annak egy program segítségével lehetett egyedivé tenni a tojást. Ezeket a srácok egytől egyig kiposztolták. Ez volt a trófeagyűjtés időszaka. Ezen a napon dőlt el, ki a legnépszerűbb a lányok és a fiúk között.
Juli 2 perc múlva küldte a tojást. Egy fecsegőposzáta volt az aranytojáson. Marci elmosolyodott. Ezt a tojást nem posztolta ki. Ez magánügy.
Aztán végigpörgette a rokonok falát. Nagyapa épp egy fotót töltött fel, ahol nagyit egy szódásüveggel spriccelte. Anya pedig a húsvéti kalács képét töltötte fel, amiből apu éppen ellop egy darabot. A válaszüzenetek száma időközben elérte a 200-at. Marci boldog volt, végül is a Húsvét lényege a sok locs
olás, nem?