Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2015

Az idő jóságos és egyszersmind könyörtelen. - Andri Snær Magnason: Időláda

Kép
Az Időláda nehezen behatárolható könyv. Gyermekregény? Ifjúsági könyv? Szépirodalom? Azt gondolom, mindhárom. A történet a történetben ősi műfaj, és itt különösen jól működik. Belecseppenünk egy modern, mai világba, ahol a kitörő gazdasági válság elől az emberek időládákba vonulnak, mintegy hibernálják magukat, hogy csak akkor ébredjenek fel, amikor jobb idők jönnek. Itt a csodát, a fantasztikumot a tudomány adja, sci-fiként kezdjük el olvasni a történetet. Az író nem fecsérli az időnket hosszú bevezetéssel, a helyzet részletes ismertetésével, belecsap a közepébe, és ettől olyan érzésünk van, hogy beleléptünk egy olyan történetbe, ami ténylegesen zajlik valahol, és az újságban olvasunk róla. Amikor a kisfiú kilép a lábából, láthatóan több évtized telt el. Ott találjuk magunkat egy erdővel borított városban, a kanapéról felrebbenő őzbak, amit gyönyörű borítóról már ismerhetünk, jól érzékelteti az új élet minőségét. Ekkor indul a másik történet. Ahol nem a tudomány adja a fantasztikumot…