2016. április 7., csütörtök

Anna Woltz: Black Box

Van-e olyan e sorok olvasói között, aki még soha egy percre sem kukkantott bele egy valóságshow-ba. csak a kíváncsiság kedvéért. Biztosan van ilyen, de azt hiszem kisebbségben vannak. Mert az ember ilyen, érdekli valóság, mindenkit más miatt. Van, akit csak a résztvevők szerelmi viszonyainak alakulása érdekel, van, akit a pszichológiai hatás, van akit a szociológiai üzenet, de van aki csak szimplán szeret kukkolni. 
A Black Box egy fiktív holland valóságshow, melynek 8 gyerek a főszereplője. A műsorkészítők célja az volt, hogy bemutassák az új elharapódzó őrület a Ticket hatását. A  gyerekek által létrehozott azonosítón szerepel az a pontszám amit külső megjelenésben, anyagi javakban, értelemben, egészségben és vonzerőben elértek eddig. Mindenkit az hajt, hogy pontjait magasabb szintre vigye, így a plasztikai sebészeknek, egészséges ételeket gyártó cégeknek megnő a munkája.

A regény egy fiatal tévés szerkesztő szemszögén keresztül mutatja be a történéseket. Jamie 17 éves, és szakértőként került bele a Black Box szerkesztőségébe, mivel ő maga is Ticket-lány.

A regény erénye egyben hátránya is; nem érzem elég kidolgozottnak. Ez abból a szempontból erény, hogy sokkal többet kell hozzátennie az olvasónak. Felül kell vizsgálnia a saját érzéseit, véleményét. Miközben a történet szuggesztív stílusa magával ragad, és szeretnél a végére jutni, közben folyamatosan meg kellene állni, és végiggondolni, mi is történik itt? Hogyan is van most ez itt Magyarországon 2016-ban? Ettől a kettősségtől kialakulhat az olvasóban egy erős feszültség.
Hátrány pedig azért, mert jól van megírva, nagyon súlyos kérdéseket feszeget, és megérdemelte volna, hogy részletgazdagabb legyen.

Milyen kérdésekről is szól ez a regény? Néhányat kiemelek, de ennél jóval többel foglalkozik. Öregkorunkra, mikor tele vagyunk betegséggel bevegyünk-e egy tablettát, amitől csendben elmegyünk? Joga van-e egy utazási irodának azt ajánlani, hogy elvisznek téged oda, ahol meg szeretnél halni, majd koporsóban hazaszállítanak? Ez szép, és nemes gesztus a halálba készülővel,  vagy gyomorforgató üzleti fogás? 
A szépséget mindenáron meg kell szereznünk plasztikai sebészek által? Nem becsapás ez és hazugság magunknak és a világnak?
Milyen helyzetben van joga egy valóságshow szerkesztőjének beavatkozni a műsorba? Meddig kell elmenniük a szereplőknek, hogy valaki berohanjon és megakadályozza azt, ami következne?

Ami nagyon tetszett, az a szereplők hitelessége. Így szerelmes egy 17 éves lány, ilyen egy  rendező, aki a való életet nem látja, de ami a képernyőn zajlik, annak minden rezdülését érzi, egy anya, aki szerkesztőként sem nem bír azon felülemelkedni, hogy gyerekei vannak, és forog a gyomra, amikor a műsor keménnyé válik. És léteznek olyanok is, akiknél fontosabbak az elvek, és kilépnek. Szerettem a szereplőket, mert nem műviek voltak, pedig nagyon kevés eszközt használt az író, hogy bemutassa őket. Azért egy valódi valóságshow készítői ennél biztosan felkészültebbek, engem kicsit zavart, hogy fogalmuk sem volt, mi fog történni, mindent a gyerekekre bíztak.

A könyv befejezése erősen hatott rám. Pedig csak annyi történt, hogy Woltz nem fejezte be a történetet, abbahagyta a tetőponton. Mint Ness a Soha nincs vége című regényben, soha nem derül ki, MI történt valójában. És ez nekem azért volt megdöbbentő, mert tudni akartam a végét. És ezzel rájöttem, hogy hasonlítok a nézőkre, akik a könyv vége felé már 7 millióan voltak. Ez pedig fájdalmas felismerés.

A lájkok, szelfik, instagram világában ez egy fontos könyv, hiszen a regény sok szempontból nem volt fikció. Figyeljünk oda a gyerekeinkre, mert egyedül vannak a digitális világban, és súlyosan befolyásolja az önértékelésüket!




Nincsenek megjegyzések: